A Liberalia Liber Pater és az ő társa, Libera számára szentelt ünnep március 17-én. A rómaiak a Liberaliát áldozatbemutatással és felvonulásokkal ünnepelték. A fákra ilyenkor maszkokat akasztottak (OSCILLA: kisméretű szobrok, általában maszkok vagy arcot ábrázoló mellképek. A legkülönbözőbb isteneknek szánt felajánláskánt szokták fákra, bokrokra felakasztani. Ez az oscillum szó többes száma, arcot jelent. Az oscillákat a szél hozta mozgásba, és az a fel-le hintázó mozgás szerves része a rítusnak. Az oscilla rusztikus isteneket ábrázol, legtöbbször Bacchust. A szobrocskák készülhettek agyagból, viaszból vagy fából. A fából készült figurákat általában igencsak elnagyoltan faragták ki, ezeket pilae-nek hívják, de ugyanaz a funkciója, mint az oscilla-nak.)
Ez az ünnep a fiúk férfivá érésének ünnepe is. Ilyenkor a fiúk leveszik a nyakukba akasztott bulla-t, az oltárra helyezik egy levágott hajfürt és az első leborotvált szakállszőr társaságában. Mindezen kincseiket a családot védelmező Larok kegyeibe ajánlják. Az anyák ilyenkor titokban visszavették a bullát és babonából megtartották. Ha a fiú fényes karriert futott be, akkor nem volt ciki, ha az anyja előkapta a bullát, hogy lám-lám, milyen jól védelmezett az ártó szellemektől. Ilyenkor vették le a TOGA PRAETEXTA-t is, a „gyerekruhát” (valószínűleg etruszk eredetű viselet, mert ott is széles vörös sávval díszített ruhát hordtak a gyerekek). A felnőtté válás ünnepén öltötte fel a fiatal – immár férfi – a TOGA VIRILIS-t, a sima fehér tógát.
Liber Pater március 17-i ünnepsége emellett a bort és a termékenységet tiszteli (Liber Pater mint Bacchus és Dionysos római megfelelője). Liber Pater vegetációs istenség, a növekvő magok védelmezője. Dionysoshoz hasonlóan Liber papjai is nők voltak, sőt a főpapok kifejezetten idősebb nők voltak. A papnők borostyán koszorút viseltek, és ők készítették az áldozati süteményt, a LIBIA-t (mézből és olajból készült sütemény). Az ünnep szerves része Libera istennő tisztelete is, mint Liber Pater társa: míg férje a „férfias” magok serkenését felügyelte, Libera feladata a „nőies” magok oltalmazása volt (ez biztosan botrányos dolog egy gendersemlegesség irányába tendáló világban, de ez a helyzet). Ovidius szerint Libera istennő Araidné égi megtestesülése.
Ez az ősi itáliai ünnep eredetileg egy rusztikus ünnep volt, a földműveléshez kapcsolódik. Az ünnepi körmenet egy gigantikus falloszt hordozott körbe a földeken, hogy áldja meg és tegye termékennyé a földeket, az állatokat (és az embereket is). A fallosz egyébként kiváló ellenszere a rontásoknak és az egyik leghatékonyabb védelem az ártó szellemek ellen. A körmenet végén egy nagy tiszteletnek örvendő matróna ünnepélyesen megkoszorúzta a falloszt.
A Liberalia ünnepe kapcsolatban van a március 16 és 17 között tartott ARGEI szertartásokkal is. Az argei 27 Numeneknek felszentelt oltárat jelent (a Numenek nagyon ősi szellemek, ők még nem rendelkeznek látható arccal). Ezek az oltárok Róma különböző negyedeiben voltak. A kultusz miértje és mikéntje a mai napig rejtély. Az argei azt a harminc szalmabábut is jelenti, amelyeket ezeknél az oltároknál helyeztek el (férfit formáló bábuk), majd rituálisan a Tiberis vizébe vetették őket. A tudósok úgy vélik, hogy a szalmabábuk valami ősi, titokzatos és minden bizonnyal hajmeresztően sötét emberáldozati szertartás civilizált maradványai. A harminc figura talán a régi római harminc curiát vagy a harminc Latin Város szövetségét jelképezte és az áldozat talán tisztelgés Numa előtt. Az ókori tudósok szerint a bábuk a Saturnusnak bemutatott emberáldozatot helyettesítik. Egyes történelmi dokumentumok szerint az argei (szent oltárok) nevüket a Herculessel Rómába érkező vezetők (argív) után kapták, akik a Capitolium helyén telepedtek le (Saturnusi hegy). Erre az elméletre jelenleg nincs bizonyíték, de egybevág azzal az elképzeléssel, hogy Rómát a pelaszgok alapították.
Noha a Liberalia ma már egy kevéssé ismert római ünnep, Liberalia istennő nevével azért még gyakran találkozhatunk pl. az asztrológiában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése