Külön-külön is kiváló harcosok hírében álltak, ám nevük halhatatlanságát az egymás ellen vívott harcnak köszönhetik. Az amfiteátrum megnyitó ünnepségén léptek fel i.sz.80-ban, itt vívták meg a legendás és felejthetetlen csatájukat. Ezen a megnyitón jelen volt kedvenc költőnk, Martialis is, és neki köszönhetjük a tudósítást.
Az órákon keresztül tartó viadalban egyik fél sem tudott felülkerekedni a másikon, így végső kimerültségükben mindketten letették a fegyvert. Ezt a tömeg hatalmas ovációval fogadta. A játékok rendezője, Titus császár is úgy tartotta, hogy kiváló küzdelem volt, mindkét felet győztesnek nyilvánította és érdemeik elsimeréseként megkapták a szabadságot jelképező fakardot (rudis), vagyis a császár felszabadította őket.
Priscus kelta származású gladiátor, Verus viszont szabad születésű volt.
Olvassuk, mit ír Martialis – latinul:
Cum
traheret Priscus, traheret certamina Verus,
esset et aequalis
Mars utriusque diu,
missio saepe viris magno clamore petita
est;
sed Caesar legi paruit ipse suae; -
lex erat, ad
digitum posita concurrere parma: -
quod licuit, lances donaque
saepe dedit.
Inventus tamen est finis discriminis
aequi:
pugnavere pares, subcubuere pares.
Misit utrique
rudes et palmas Caesar utrique:
hoc pretium virtus ingeniosa
tulit.
Contigit hoc nullo nisi te sub principe, Caesar:
cum
duo pugnarent, victor uterque fuit.
És Martialis fordításaival is szerencsések vagyunk, hiszen több fordítás is létezik, így kedvünkre szemezgethetünk:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése