Egy híres gladiátorpáros: Priscus és Verus

    Külön-külön is kiváló harcosok hírében álltak, ám nevük halhatatlanságát az egymás ellen vívott harcnak köszönhetik. Az amfiteátrum megnyitó ünnepségén léptek fel i.sz.80-ban, itt vívták meg a legendás és felejthetetlen csatájukat. Ezen a megnyitón jelen volt kedvenc költőnk, Martialis is, és neki köszönhetjük a tudósítást.

    Az órákon keresztül tartó viadalban egyik fél sem tudott felülkerekedni a másikon, így végső kimerültségükben mindketten letették a fegyvert. Ezt a tömeg hatalmas ovációval fogadta. A játékok rendezője, Titus császár is úgy tartotta, hogy kiváló küzdelem volt, mindkét felet győztesnek nyilvánította és érdemeik elsimeréseként megkapták a szabadságot jelképező fakardot (rudis), vagyis a császár felszabadította őket.

Priscus kelta származású gladiátor, Verus viszont szabad születésű volt.

Olvassuk, mit ír Martialis – latinul:


XXIX

Cum traheret Priscus, traheret certamina Verus,
esset et aequalis Mars utriusque diu,
missio saepe viris magno clamore petita est;
sed Caesar legi paruit ipse suae; -
lex erat, ad digitum posita concurrere parma: -
quod licuit, lances donaque saepe dedit.
Inventus tamen est finis discriminis aequi:
pugnavere pares, subcubuere pares.
Misit utrique rudes et palmas Caesar utrique:
hoc pretium virtus ingeniosa tulit.
Contigit hoc nullo nisi te sub principe, Caesar:
cum duo pugnarent, victor uterque fuit.

Martialis, Liber de spectaculis 29.



   És Martialis fordításaival is szerencsések vagyunk, hiszen több fordítás is létezik, így kedvünkre szemezgethetünk:


29. Egyenlő viadal.

Hogy húzták-vonták Priscus meg Vérus a harcot,

És döntetlenül állt köztük a győzedelem,

Gyakran hallatszott: „Szét kéne bocsátani őket!"

Törvényét Cézár nem veti sutba azért:

Küzdeni kell pajzs nélkül egészen az ujjemelésig!

Közben, amint lehet, ád gazdag ajándokokat.

Megjön végre az egyenlő viadalnak a vége:

Hős küzdelmük is egy, földre rogyásuk is egy.

Díszbotot és pálmát küld Cézár mindeniküknek:

Hősi vitézségük ritka jutalmat arat.

Más fejedelmek alatt ily eset, Cézár, nem esett meg,

Hogy párosharcban győztes ez is meg az is.


(Csengery János fordítása)

29.

Priscus tartja magát, ugyanúgy, mint Verus, a harcban,

és nem bírt köztük dönteni Mars maga sem.

Már kiabálják: itt az idő felmenteni őket,

ám Caesar a szabályt tartja be mégis, azaz

pajzsuk nélkül kell folytatni az ujjemelésig,

s ő egyet tehet itt, pénzadományokat oszt.

S egyszer végeszakadt, és megszületett az eredmény:

párban harcoltak, s párban is estek el ők.

Mindkettő megkapta a pálmát és a fapálcát:

dupla vitézségért íme a várt jutalom.

Mások alatt sose volt ilyen ám, Caesar, csak alattad,

hogy két ember küzd, s győz ez is és amaz is.


(Bálint Gábor fordítása)

Megjegyzések