A római Birodalom legendás bestiariusa, akit Martialis is három alkalommal említ, és Hermesnél is többre tartja. Pedig a vadállatokkal harcolóknak még rosszabbak voltak az életkilátásaik, mint a gladiátoroknak: kevesen élték túl az első találkozásukat egy csapat kiéhezett és nyűgös oroszlánnal. Carpophrus ügyesen bánt el a legkülönfélébb állatokkal, ám az ember-ember elleni harcban nem bizonyult különösebben tehetségesnek. Egy felbőszült orrszarvút egyetlen lándzsával terített le. Állítólag egyetlen ütközetében húsz állattal is végzett.
De mit mond Martialis?
XXVI
Saecula Carpophorum, Caesar, si prisca tulissent,
non Porthaoniam barbara terra feram,
non Marathon taurum, Nemee frondosa leonem,
Arcas Maenalium non timuisset aprum.
Hoc armante manus hydrae mors una fuisset,
huic percussa foret tota Chimaera semel.
Igniferos possit sine Colchide iungere tauros,
possit utramque feram vincere Pasiphaes.
Si vetus aequorei revocetur fabula monstri,
Hesionen solvet solus et Andromedan.
Herculeae laudis numeretur gloria: plus est
bis denas pariter perdomuisse feras.
Martialis,
Liber de spectaculis 27.
27.
Carpophorust, Caesar, ha a régi korok szülik, akkor
nem lett volna a vad földön a sok csodaszörny:
nem rettegteti úgy az oroszlán Némea völgyét,
vagy Calydont az a kan, és Marathont a bika.
Nála a fegyvere? Úgy egyből belepusztul a Hydra,
egy szúrás is elég, és a Chimaera halott.
ő a tüzet fúvó bika-párt maga is leigázza,
s Pasiphaé mindkét szörnyetegét megöli,
és ha megint feljönnek a tengeri vad kreatúrák,
egymaga Hésionét menti ki, s Andromedát.
Hercules érdemeit számlálgathatja akárki:
nemde nagyobb, ki leöl húsz vadat egy napon is?
(Bálint
Gábor fordítása)
XV
Summa
tuae, Meleagre, fuit quae gloria famae,
quantast Carpophori
portio, fusus aper!
Ille et praecipiti uenabula condidit
urso,
primus in Arctoi qui fuit arce poli,
strauit et
ignota spectandum mole leonem,
herculeas potuit qui decuisse
manus,
et uolucrem longo porrexit uulnere pardum.
Praemia
cum tandem ferret, adhuc poterat.
Martialis:
Epigrammata I.15.
15.
Meleager és Carpophorus.
A te dicsőséged bármily hires, óh Meleager,
A hős Carpophorus mennyire túltesz azon!
Kopját ő a reá rohanó medvébe merített;
Rettenetesbet nem szülhet az északi sark.
Földre terített ő egy órjás-testü oroszlánt:
Méltó volt ez a tett Herculesünk kézihez.
A gyors párducot is leveré súlyos kelevéze.
Bére amannak a hír, ennek a csésze arany.
(Csengery
János fordítása)
15.
Mekkora volt a dicsőséged, Meleagros, ezáltal,
s mennyire kis dolog ám Carpophorusnak e kan!
Íme, leszúrta a lándzsájával a rárohanó vad
medvét, fent a fagyos északi sarkkör urát,
és leterített ő egy ritka hatalmas oroszlánt
– Hercules izmaihoz illene ekkora szörny –,
és gerelyébe szaladt bele ugrás közben a párduc. [...]
Annak a hírnév jut – ennek a csésze csupán.
(Bálint
Gábor fordítása)
XXII
Sollicitant
pauidi dum rhinocerota magistri
seque diu magnae colligit ira
ferae,
desperabantur promissi proelia Martis;
sed tandem
rediit cognitus ante furor.
Namque grauem cornu gemino sic
extulit ursum
iactat ut inpositas taurus in astra pilas:
XXIII
Norica
tam certo uenabula dirigit ictu
fortis adhuc teneri dextera
Carpophori.
Ille tulit geminos facili ceruice iuuencos,
illi
cessit atrox bubalus atque uison:
hunc leo cum fugeret, praeceps
in tela cucurrit.
I nunc et lentas corripe, turba, moras!
Martialis:
Epigrammata I. 22-23
22—23.
A hős Carpophorus.
Míglen az orrszarvút ingerli remegve az őrhad
És a nagy állatban késik a feldühödés,
Már félnek, hogy az ígért küzdelem elmarad ekképp':
Végül jól ismert, zord dühe újra kitör
És a súlyos medvét kettős szarvára kerítve
Csillagokig löki, mint szalmababát a bika:
S íme, milyen bizton veti Nóricum érckelevézét
Bátor kézzel a még kiskorú Carpophorus!
Vitte is a bikapárt, könnyen vállára emelve,
Meghátrált ez előtt a bivaly és a bölény.
Futva előle a dárdájába szaladt az oroszlán.
Most panaszold, óh nép, a henye késlekedést!
(Csengery
János fordítása)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése