Anna Perenna ünepe, március 15.

    Anna Perenna régi, római istenség, aki az év körforgását jelképezi, az év ciklusát. Erre utal a neve is: PER ANNUM= évente. Ünnepe március idusára esett (március 15.), ami az új év első teliholdja volt, és ezzel a régi római lunatikus naptári év kezdete. Ünnepét a Via Flaminia első mérföldkövénél tartották, mert ez volt az istennőnek szentelve. A plebs körében talán ez volt az egyik legnépszerűbb ünnep.

    Macrobius szerint ilyenkor szokás volt felajánlásokat tenni, hogy az új év szerencsés legyen. Mind a magán- , mind a köz érdekében történő áldozatbemutatások gyakoriak voltak. Ovidius naptárában részletes és színes leírást találunk az ünnepről. Ez egy vidám ünnep volt, sátrakat állítottak és Anna Perenna tiszteletére bort ittak -minél több évet szerettek volna megérni, annál több pohárral.

   Ovidius szerint Anna Perenna Dido királynő testvére. Laviniumban Aeneas lakhelyének közelében vízbe fulladt és ott nimfává változott. Ovidius szerint Anna Perennát egyesek a Holddal, Themisszel, Ioval vagy Amaltheiaval azonosítják, de a plebejusok istennőként tekintenek rá. Egy másik történet szerint az Anna nevű öregasszony minden reggel friss süteményt sütött, és etette a lázadókat, akik azért istennőként tekintettek rá. Minervaként is megszemélyesítik, aki beléphetett Mars isten hálószobájába, ezért az ünnep alkalmával gyakoriak a vaskos, durva tréfák, énekek. Különösen azért, mert Anna Perenna ünnepe a Mars istennek szentelt hónapban van, alakjukat összekapcsolták, természetesen egy romantikus szerelmi szállal.

Altheim valláskutató szerint Anna Perenna eredetileg etruszk anyaistennő volt és az Aeneasszal való kapcsolata miatt a római kultuszba is integrálták.


Iduson ünneplik víg ünnepen Anna Perennát,

ó, jövevény Tiberis, csaknem a partjaidon.

Jő a tömeg, mindenfele szétszóródik a zöldben,

és kiki párjával, bort iszogatva, hever.

Többen a puszta mezőn, kevesen sátrakba vonulva,

s van, ki a fa lombjaiból fon leveles kalibát.

Van, ki erős oszlop híján nádszálakat állít

és levetett köpenyét arra teríti fölül.

Nap, meg a bor melegít. Kiki elhajt annyi pohárral,

mennyit csak kíván élete éveiül.

Lelsz, aki annyit iszik, hogy majd tán nestori kort ér;

s nőt, akinek nem sok lenne Sibylla kora.

Mit színházban hallottak, hangzik a nóta

s élénk taglejtés jár a szavakkal együtt.

Eltolják a kupát, úgy járják egyszerü táncuk,

borzasan ugrándoz cifra ruhában a lány.

Nagy látványosság, amikor hazatántorog egy pár,

s boldognak mondják őket a szembejövők.”


Ovidius: Római naptár III.523-540.sorok (Gaál László fordítása)


Megjegyzések