Terminus a határok római numenje, később istensége, ő lakozott minden határkőben, amelyet áldozatbemutatás mellett állítottak fel, szentnek tekintették őket és a határkövek elmozdítójára súlyos büntetéseket szabtak ki.
Terminus hatalmának első igazi megnyilvánulása az volt, amikor Tarquinius Superbus át akarta helyeztetni a Capitoliumon lévő „szobrát” (egy határkövet) a tervezett nagy Iuppiter templom helyéről. Az összes többi isten jóslat útján beleegyezett szentélye lebontásába, egyedül Terminust nem lehetett elmozdítani, így őt beleépítették az új templomba. E jelet úgy tekintették, mint bizonyságot Róma jövendő uralmának szilárdságáról. Kéz és láb nélkül ábrázolták, ezzel is jelezve, hogy az egyszer lerakott határkövet (és szent rítusokkal odakötött) nem lehet elmozdítani a helyéről.
Terminus ünnepét, a TERMINALIA-t február 23-án tartották. A Terminusszal kapcsolatos vallási szokások Numa idejéből származnak. A határkövek letételekor a szomszédok összegyűltek, üreget ástak, amibe egy áldozati állat vérét öbtötték, majd tömjént, gabonát, mézet és bort öntöttek a gödörbe, az áldozati állatot pedig elégették és a füstölgő csontokra felállították az olajjal bekent és szalagokkal és virágokkal díszített határkövet, melyet beleerősítettek a gödörbe. Aki egy ilyen határkövet feldöntött, arra (és az összes jószágára) átkot mondtak, büntetlenül meg lehetett ölni, mert a vére nem szennyezett be senkit (mármint szakrálisan, nyilván nem a szerteszét fröcskölő vérről van szó).
Terminalia ünnepén a szomszédok feleségestül, gyerekestül, rabszolgástul (tehát az egész familia) egybegyűltek, a fejükre koszorút tettek, kalácsot és vértelen áldozatokat mutattak be az istenségnek. Néha azért egy bárányt vagy malacot is feláldoztak, hiszen a véres kötés mégiscsak a legerősebb kötés, jobb a biztonság, a vegán kis kalácsok nem elégítik ki a haragvó isteneket. Az ünnep jó római szokás szerint lakomába torkollott.
Rómától délre az 5. és 6. mérföldkő között kapott helyet Terminus isten szent ligete, ezen az ünnepnapon (véres) áldozatot mutattak be neki, itt, a szent berkekben.
„Terminus, ennekutána tilos mozdulni tenéked:
bárhova állítanak, légy te az őrhelyeden!
Nem szabad engedned, bármennyire kérlel a szomszéd;
nem lehet emberi lényt tenned az isten elé.
És ha kapával rád csapnak s lökdösnek ekével,
szólj:”Az a föld a tied! Másnak a birtoka ez!”
Ott, hol az út Laurentum földje felé visz,
s országot szerzett egykor a dardani hős,
Terminus, egy gyapjas bárányt teneked felajánlunk
és hatodik köved ott várja az áldozatot.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése