A Caristia z ókori Róma talán egyik legvidámabb ünnepe volt, ekkor a Birodalom lakói megkülönböztetett figyelemmel fordultak a családtagjaik felé. Az ünnepet az akkori naptár szerint február 22-én tartották. A család áldozatot mutatott be a Laroknak, az otthont oltalmazó, a családot védő istenségen keresztül az ősök szellemének is, hálájuk jeléül, hogy egész évben óvták őket és részük lehetett az aznapi ételben. Az ünnep szorosan kapcsolódik a FERALIA-hoz (a holtak tiszteletének napja február 21-én), amikor az élők az őseikre és az elhunyt hozzátartozóikra emlékeztek és a sírokon áldozatot mutattak be.
Ez az ünnep más néven CARA COGNATIO, hivatalos ünnep, de családi körben egyaránt megünneplik, így a privát szférának is szerves része. A család tagjai együtt vacsoráznak, ajándékokat adnak egymásnak (sportulae). Ez a megbékélés napja, ilyenkor félreteszik a nézeteltéréseket. Ovidius szerint ezt a nagy egyetértést úgy érték el, hogy a gondot okozó családtagot kihagyták az ünneplésből.
A Caristia természetesen nem az egyetlen ünnep februárban, ami a családdal kapcsolatos. Február ünnepe a PARENTALIA és a FERALIA is, hasonló céllal. A Parentalia alkalmával a család felkeresi az elhunyt rokon síremlékét és az ünnepi ételeket a síremléknél fogyasztják el, áldozva belőle a halottak szellemének, tehát gyakorlatilag a sírkertekben piknikeznek. A Feralia ehhez képest sokkal hivatalosabb és formálisabb ünnep volt. A Caristia szerepe pedig az, hogy összekösse az élőket a halottakkal.
Martialis verseiben találunk részletes leírást a sportulae-ról, az ajándékokról és egy „nem bocsánatkérő bocsánatkérést” Stellához és Flaccushoz (akik a rokonai), amiben elmagyarázza, hogy azért nem küldött nekik semmit ajándékba, mert nem akart megsérteni másokat, akiknek kellett volna ajándékot küldenie, de nem tette.
A Cara Cognatio ünnepe még a kereszténység elterjedése után is sokáig megmaradt mint szent Péter és Pál temetésének napja. Egyes tudósok szerint ez az ünnep a keresztény AGAPÉ előzménye. Az i. sz. 5. században is sok pap szorgalmazta a temetési étkezéseken való részvételt. Aztán a 6. század során pogány szertartássá nyilvánították és betiltották a részvételt.
„Másnap a jó rokonokra Caristia ünnepe virrad,
és közösen isten elé gyűl a rokon-sokaság.
Hogyha halottaknak s temetőknek az ünnepe elmúlt,
újra együtt látnod jólesik azt, aki él.
Bármi sokat vesztett a család, öröm arra tekintened
és számolgatnod, mennyi atyádfia van.
Jöjjön a jót-akaró! Rossz testvér menjen el innen!
És ki családja iránt rossz anya, menjen az is!
És ki atyja meg anyja korát számlálja, sokallja,
és ki gyötri menyét, menjen a szörnyű anyós!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése