A méz, a méz... története oly régre nyúlik vissza, amit az emberi elme el sem tud képzelni. Mert nem csak finom, és nem csak annyit mondhatunk el róla, hogy a nádcukor előtt ezzel édesítették a sütiket, hanem saját történelme van.
Már maguk a görögök is előszeretettel fogyasztották, és az áldozati felajánlásaik között is előkelő helyen szerepelt az isteni nektár. Plutarkhosz szerint a régi görögök nem bort, hanem vízzel hígított mézet ajánlottak fel az isteneiknek. Gyógyszerként is alkalmazták: Hippokrátész a mézet és a virágport kifejezetten ajánlja a fekélyek és kelések puhítására. Arisztotelész szerint egyenesen az élet meghosszabbításának titkos szere. Aszklépiosz szentélyében pedig létezett egy mézfürdős terápia. Tehát a régi görögök nagy rajongói a méznek. Mostani leszármazottaik sem panaszkodhatnak: a kefaloniai mézes báránysültnek nincs párja a világon.
A méz kultuszának gyökereit mitológiai mélységekben kell keresnünk. Az istenek eledelének tartották, sőt, úgy tartották, a gyermek Zeusz Kréta szigetén mézzel táplálkozott. A mézet tekintették a halhatatlanság és az örök fiatalság forrásának. Rhea, Zeusz anyja kénytelen volt Kréta szigetén elrejteni a csecsemő Zeuszt, mivel Kronosz, a vérbősz apa ugyebár az összes testvérét megette őelőtte. Krétán pedig két bájos nimfa kapta a megtisztelő feladatot, hogy pesztrálja az istenek istenét: Melitta (méh) és Amalthea (kecske). Így az ifjú főisten tejen és mézen nevelkedve tett szert nagyobb erőre, mint az összes többi halhatatlan. Zárójelben egy érdekes fordulat az ifjú Zeusz - történetben: Kronoszt is mézzel altatta el...
Zeusz kiváltsága lett ezentúl, hogy megszabja, ki kaphat az ambrosziából, a varázslatos italból, mely mézből és különféle virágporokból állt. Aki ivott belőle, haláltalan és örökké fiatal maradt. Jogos a kérdés, hogy akkor miért látjuk magát Zeuszt érett férfi alakjában, szakállal és férfias testtel? Pont rajta nem hatott volna az isteni méz csodatevő ereje? A választ nem tudom, de nem gondolom, hogy az Olümposz urát bárki ilyen kérdésekkel mert e volna zaklatni...
Ám a méz hatalmának birtoklása nem csak Zeuszé. Venus csöpp kis fia, Cupido maga is beveti a titkos méz-fegyvert: ha a szerelmet hozó nyilait ha mézbe mártja, a mátkaság megszentelt lesz. Cupido őrzi is a méheket: néhány gemmán épp a madarak elhajtása közben ábrázolják.
A méz őrzése több istennek is feladata volt. Zeusz, Ceres, Proserpina, Apollo, Dionysos, Aphrodité, Hekaté és Hádész. Ezeknek az isteneknek természetesen illett is mézet áldozni, méz-áldozatot bemutatni! Pán, Priapus és a nimfák kifejezetten a méhek őrzői.
Lássuk az isteni méz árnyoldalát is! Nem csak a "jó" istenek (bár ez egy nehezen értelmezhető kifejezés, hiszen maga a szerelem sem "jó") szerették a mézet, hanem a kevésbé preferáltak is, akiket kifejezetten nem kedveltek. Spártában úgy tartották, hogy a Végzet istennője azokhoz a házakhoz látogat el (egyéb tevékenységei mellett), ahol újszülött van. Kifejezetten a baba harmadik vagy ötödik éjszakáján érkezett, és elvitte a csecsemőket. Mivel úgy tartották, hogy ez az istennő is szereti a mézet, ezeken az éjszakákon nyitva hagyták az ajtót, és egy tál mézet tettek ki az asztalra, hogy eltereljék a figyelmét. Említeném még az Alvilágba tévedőknek, hogy Kerberoszt is le lehet kenyerezni egy kis mézzel(nem a kolbászra harap). Ha már nem játszol úgy a lanton, mint Orpheusz, legyen nálad mindig egy kis méz. Nem árthat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése