Táborvárosi múzeum: kerítésmászás nélkül

   Sok-sok év kitartó várakozás és néhány illegális behatolás után megtörtént a csoda: a Pacsirtamező utcai Táborvárosi Múzeum végre feltárta kapuit! Igaz csak hetente egyszer, vasárnap, ebédidőben, de ne legyünk elégedetlenek! 

   A Múzeum erősen leharcolt állapotban van, természetesen az Aquincumi Múzeum kicsinye, de sajnos ő is ment a süllyesztőbe, hogy a romkertben lehessen fitnesszelni. Pedig valaha csodálatos múzeum volt, izgalmas színfolt Budán. Egy lakóház aljában alakították ki a múzeumot, a ház kertjében szarkofágok vannak, az épület legalsó szintje pedig a romok védőépületeként szolgál. Szerintem nagyon ötletes, praktikus és szellemes megoldás. A házat jelölő katona-portrét pedig szinte mindenki ismeri. 

   A feltárás során a fürdőházat ezzel a megoldással mutatták be: a lakóház felépült, de az alsó szintjén múzeumot alakítottak ki. Sok, a helyszínen előkerült leletet is itt mutattak be, amelyek ma már az Aquincumi Múzeumban vannak. A régi kiállítás kincsei természetesen már nincsenek itt, de a feltárt fürdőrészek, a rekonstruált falrészletek és padlófűtés azért megtekinthető. A régi múzeum tárlói is teljesen eltűntek, a védőépület pedig siralmas állapotban van. Az üveg betörve, a falakon vastag, szőrös penész. A néhai falat díszítő térképnek még halvány nyomait fel lehet fedezni, de az avatatlan szem azt is könnyen penésznek vagy beázásnak véli. De lássuk előbb a régi képeket, hogy mit vesztettünk el (megint):

   Természetesen a Múzeumhoz tartozott múzeumi vezető is: egy szépen illusztrált füzetke, amiben az író kézenfogja a múzeumba látogatót, és tárlóról tárlóra, kőről kőre elmeséli, hogy mi micsoda. Mit látunk, miért került oda, satöbbi. Egy ilyen füzetből tökéletesen lehet rekonstruálni, hogy milyen is volt a kiállítás. A szóban forgó füzet:

   A vezetőt már kívülről megtanultam, és nagy vágyam volt bejutni a Múzeumba. Természetesen némi kerítésmászással ez meg is történt, és a hiányos üvegen keresztül mindent láthattam, ami a múzeumból maradt. Ám a szívem vágya volt a "régi" múzeumba eljutni, amihez inkább egy időgép kellett volna. Azért nagy lelkesedéssel fogadtam a kezdeményezést, hogy két órára kinyitják a múzeumot. Azért pazar érzés az ajtón keresztül bemenni és nem kúszni-mászni. 

   A múltba ugyan nem mehettem vissza, de lépésről lépésre végigjárhattam a régi kiállítás helyeit. Az utcafrontról is látható kovácsoltvas felirat mellett látható táncosnőt ábrázoló sírkő másolat-másolata is bent van a múzeumban (vagy eredeti? nem hiszem.).

a bejárat ikonikus katonája

táncosnőt ábrázoló sírkő részlete, az utcáról látható

retro felirat, ami egy letűnt korba invitál

 

a régi múzeumtábla, ma már nincs ilyen nyitvatartás

    A táncosnő-dombormű így is megkapó, ám képzeljük el színesben, amint egy égkék háttér előtt egy sáfrányszín sálat lenget... A rómaiak szerették a színeket és szerették az életet - szerintem bátran lehetne újraszínezett szobrokat és domborműveket mutatni, pláne ha másolatról van szó.

...és a táncosnő bent, a málladozó falak mellett

    A falnak támasztva két feliratos sírtáblát láthatunk, ezek valahogy itt maradtak. Talán túl nehezek voltak ahhoz, hogy elvigyék őket. Mindkét sírkövet egy korábbi temetőből hurcolták ide, amikor a táborváros újonnan telepített lakossága már semmi kegyeletet nem érzett a korábbi lakosság elhunyt családtagjai iránt. Ezeket a sírköveket is felhasználta a IV. században a szegényebb lakosság. A faragott sírkövek némelyikére rávésték az elhunytak képmását. Így az ábrázolások a leghitelesebben emlékeztetnek a korabeli öltözködési módra, hajviseletre, stb. Az egyik Korvin Ottó utcai sírtáblán házaspár áll egymás mellett. A férfi – a felirat szerint Publius Petilius – római tógát visel, kezében irattekercset tart, a római polgárjog jelképeként. Felesége a III. századi császárnők által divatba hozott hajviselet szerint fésülködik. Vállán díszes kapcsolótű tartja össze redőzött felsőruháját. A házaspár képmás alatt halotti lakoma ábrázolását látjuk: két férfi, valószínűleg szolgák, olajat öntenek áldozati csészéből a sírkő közepére faragott háromlábú asztal serpenyőjébe.

   A másik, hasonlóan kidolgozott sírtáblára férfi képmását faragták. A körszakállt viselő katona kezében nagy kulcsot tart. A felirat szerint az ábrázolt a IV. Flavia legio kincstárnoka volt. Sírkövét az egyik aquincumi kőfaragó műhelyében készítették. Bármennyire nagy a hasonlóság a bemutatott két sírkő között, a házaspáré közel egy évszázaddal későbbi, mint a kincstárnoké.

sírkövek a falnak támasztva

    Viszont néhány új, színes tájékoztató tábla azért van. Noha a forró nyári szél még a tavaly őszi száraz leveleket kergeti, az egységes múzeum-dizájnos táblák itt is felütötték a fejüket. Egy kis infó arról, hogy mit is láthat itt az érdeklődő. Aminek nagyon örültem, hogy a falfestmények képét is láthatjuk a táblán. Maguk a falfestmények nem láthatók a rommaradványokon, ami a múzeum állapota miatt nem is baj, hiszen csak tönkre menne. Viszont jó minőségű képeken láthatóak, és ezek nagyon is hozzátartoznak a Táborvárosi Múzeum életéhez (még így haldoklásában is). 

   Egy szó mint száz: félre a vasárnapi rántott hússal, és kalandra fel, a Táborvárosi Múzeum újra nyitva van!