Rómer Flóris a Bakonyról

  "Mult századbeli iróink szinte említik, miszerént a komáromi várnak általellenében fekvő csillagerödnek építése alkalmával a Szönyön kívül fekvő úgynevezett Pannónia dűlőből számtalan faragott kő vitetett oda, sőt hogy a komáromi várfalak egyik része római emlékek maradványiból és pedig a helybeli monda szerént a fogoly református lelkészek által épült; nincs tehát kétség, miszerént itt is eleibe tétetvén a pillanatnyi anyagi haszon a szelleminek, a történelem pótolhatlan veszteségére igen sok feliratos kő a föld sötét gyomrába temettetett. A vidéken több kőkoporsó is ásatott fel. Ezek néhánya manap itató válnak használtatik — néhánya a nemzeti Múzeum földszinti tornácaiban, más része helyben vagy másutt is kertekben és udvarokban állitatott fel. Egyike, melyet Schoenwisner mint a szönyi templom temetője előtt fekvőt említ, jelenleg Ácson az urasági kertben egy — különösen e kőkoporsó és más kövek fentartására készült — sírboltban van felállítva; — mennyire gyertyavilágnál ki lehetett venni, Schoenwisner igen hiányos olvasását igy egészítem ki;

PERPETVAE SECVRITATI M^AT^ *)
ACONISTA . . S GLEBA ET CLARE
PRIMANIVS OVINTINVS
PARENTIBVS MATACONIVS
AVGENDVS . . . . HS

az utolsó szót Schoenwisner PATRONIS-szal pótolja. Találtatik az ácsi kertben több, az akkori birtokos gróf egyik őrnagy barátjától, koholt vagy hamisított emlékfelirat is, melyeket már Fényes Komárommegyéröl irt munkájában említ. Figyelmemet ki nem kerülhette az Ácson lakó és a Szönyön kiásott műemlékekre gondosan ügyelő Malek utibiztos ur udvarában hosszabb idő óta felállított többféle római faragvány,melyek, hogy minél előbb kerüljenek muzeumunkba, már a szükséges lépéseket kellő helyen meg is tettem. Az első mi ott szembe ötlik, egy fehér mészköböl csinosan faragott Hygieia. Hajai csomóba összekötvék, egész testét fedő ruházata szép redőkben ömlik, jobb kezében lába mellett lecsüngő kigyót tart hiányzó bal keze felé, melyben alkalmasint csésze volt. Feltűnő ezen alaknál, miszerént jobb lába egy harántos keresztbe font szalagoktól övedzett golyón áll. — Két oltárnemü kövön ezeneddig kiadatlan feliratok olvashatók :

MINERVE
SANCTE El
STIANVS
H . . LEG X<l>
GEM. V. S. J A.

és

GENIO
CENTVR
IAE L. SE<PT>
. . . CON
STANS
SIGNIF . .

*) A feliratokban előkerülő összefont betűket mindig ezen jel <> közt adjuk.

   Vannak még más kissé durvább faragású, vörös festékkel mázolt hátterű kövek is, de minthogy ezeken a felírásoknak semmi nyoma,mint kevésbé érdekeseket le sem irom számodra. Visszatérvén Szönyre említenem kell a gróf Zichy Miklós öméltósága udvarában fekvő és igen jó karban lévő kőkoporsót, melynek következő felírása vagyon:

M. AVR. CANDIDO. Q. VET. EX
IMAG. LEG. I. ADI. M. H. M. >ELIA
MERCATILLA. VXOR. ET. AVR.
EMERITVS. FILIVS. ET. HEREDES.
F. C.

Ugyan ezen CANDIDVS családhoz és ugyan azon Légióhoz is tartozott ama katona, kinek Billegen — nem messze Szönytöl — létező kövének felírását Schoenwisner Itin. Geograph. II. 279. 1. így közli:

D. M.

0. VALERI

0 CANDIDO

MIL. LEG. I. AD.

TITVS CAN

DVS SIG. POS.

   Hallottam, hogy a fennemlitett sarcophag kultváltionak volna szánva; beh kár volna azt egy pár év alatt elrontatni, mit a föld oly sokáig megőrzött számunkra. Ha a méltóságos gróf, kihez szerencsém nem lehetett, tudná , mily becses ajándék lenne ezen koporsó a győri múzeum részére, nem kételkedem, hogy átalánosan elismert nagylelkűségénél fogva azt megőrzés végett nekünk átengedi. A felhozatal a szönyi állomástól kevés bajjal járna; inert hisszük miszerént a dunagözhajózási társulat szívességében nem csalatkozunk, ha reméljük, hogy a tudományos cél végett egész a győri partig valamelyik teherhordó hajóján felhozatná.

   Ha valaki tán fennakad azon, hogy mind ezeket a nemzeti múzeum mellőzésével saját tárunkba kívánom felvitetni, annak megnyugtatására azt jegyezhetem meg, miszerént e nemzeti intézetnek nincs nálamnál melegebb szószólója, s hogy annak virágzását és díszét senki sem kívánja jobban mint én; mert ha rajtam állana, mindent mi maga nemében egyetlen, kitűnő és becses, — ha még ott nem találtatnék, ha mindjárt több példányban is — szeretném felállitatni. De hogy minden, mit az ország nevezetest bír — főkép a műemlékek osztályából — Pestre vitessék, se ki nem vihető , se a hely szűke miatt nem létesíthető. — Meg nem foghatom miért kellene egyik vagy másik hősünk sírkövének Pestre vándorolnia, midőn eredeti helyen sokkal érdekesebb, és azt mintegy szentesíti, a jelenkort a mult dicsőségére és utánzására buzdítja. Ezen szerény véleményre azon ellenvetést tehetné valaki, hogy a vidéken elenyésznek azemlékek! Elég sajnos, hogy azokat a nemzet legutolsó tagjáig kellőleg nem tanultuk megbecsülni. Tegyük fel, hogy minden előkelőbb városnak lenne műcsarnoka, hol a vidék nevezetességei nyilvánosan felállitatnának, ez által bizonyosan nőne az ilyenereklyék iránti tisztelet, mely az egész nemzetre csak díszt és méltánylást hozna. Hogy ezen eszme nem új , annak bizonyítására felhozom Czech János polgármester urat, Győr városa tudós régiség búvárát, ki az itt talált római emlékeket magán kertjébenmegőrzés végett gyüjté és befalaztatá. A kert átváltoztatásával ezen jeles emlékek is szétszórattak. Hasonló nézetben volt Sina báró öméltósága is, ki Sz. Miklóson a vasútvonal melletti úgynevezett római dombon, azon helyen, hol több római sírtaláltatott, egy csinos házikót parancsolt építetni , melyben mind az , mi pénzek- karperecek- mécsesekből, valamint korsókfazekak- és más efféle maradványokból szerezhető volt, különös felügyelőtől őriztetik. Ezt láttam Pettau városában is , hol a régi vár egyik tornya múzeummá alakítatott."

Az idézet Rómer Flóris A Bakony című könyvéből származik, ami hozzáférhető a magyar elektronikus könyvtárban (érdemes böngészni, mert szerényen ugyan, de hatalmas kincseket tettek közzé az elmúlt években). A link a Bakony könyvre visz.

www.mek.oszk.hu