Kentaurok

   A kentaurok Ixiónnak, a thesszáliai királynak a leszármazottai, aki egy alkalommal megpróbálta elcsábítani Héra istennőt. Ezt Zeusz nem nézte jó szemmel, mert neki ugyebár mindent szabad, az asszonynak meg semmit, de így van ez, mióta világ a világ. Zeusz végül rászedte a gaz csábítót: az istennő alakjára formált felhőt küldött a titkos találkára. Ennek a titkos randevúnak a gyümölcse lett Kentaur, aki előszeretettel ölelt vadlovakat. Az ókori felfogásban még nem voltak éles különbségek az emberek és az állatok között, az istenek gyakran öltöttek állati alakot, szóval ne botránkozz meg ezen az állati szerelmen, mert ez a korabeli felfogás szerint teljesen rendben volt. 

   Így születtek meg a kentaurok, ezek a félig ló, félig emberi lények. Állítólag a lovak ereje és az emberek intelligenciája jellemezte őket a legenda szerint. Benépesítették Thesszáliát, mivel igencsak szerettek ölelkezni. Vadak voltak és féktelenek, de ha akartak tudtak nagyon bölcsek és igazságosak lenni. Azt hiszem inkább a nagy igazságérzetük miatt  voltak szilajok: az isteni és emberi törvények határán helyezkedtek el, sajátosan értelmezték a jogokat és kötelezettségeket. 

   Érzékiségük és a bor iránti vonzalmuk Dionüszoszhoz fűzte őket, az erejük és a gyorsaságuk miatt viszont az alvilági istenek futáraivá léptek elő. Aki a nyomukba ered, a temetkezéssel kapcsolatos műemlékeken könnyen a nyomukra akadhat. 

   Az egyik legismertebb kentaur Kheirón volt, aki a legendás bölcsességével szerzett magának halhatatlan hírnevet. Ő volt Akhilleusz és Iaszón tanítója, ő adta át titkos tudását Aszklépiosznak is. Szóval az orvostudomány alapjainak is letéteményese, tőle kaptuk ezt is. 

   Zeusz maga is elismerte a kentaur "életművét": bölcsességét a nyilas csillagképpel jutalmazta. Nem volt olyan fékezhetetlen és dühödt, mint a többi kentaur.