Idén
valami csoda folytán az Aquincumi Múzeumhoz tartozó, annak
felügyelete alatt álló Meggyfa utcai Hercules-villa újra
látogatható. Na jó, egész lehetetlen időpontban: vasárnapontként
11 és 13 óra között, ebédidőben. De azért ez is valami kérem,
örüljünk annak, ami van.
Arról
már írtam korábban,
hogy a villa-múzeum bezárt, ami önmagában még elviselhető
lenne, de az ott eluralkodott állapotok miatt vérzik a szívem.
Nyilván a betonbunker kinézetű védőépületek nem voltak szépek
soha, de azért védték a bennük konzerválásra került
mozaikokat. Meg lehet kritizálni, hogy milyen volt az egész
múzeumkert, de azért azt a tényt ne feledjük, hogy VOLT
múzeumkert. A kor ízlésének megfelelően kialakított,
informatív, ismeretterjesztő kert. Mert egy kis közművelődés
nem fáj. Ez a néhai múzeumkert a kétezres évekre egy
szellemvillává változott. Romos, lepukkant, gondozatlan lett. A
védőépület összefirkálva, több helyen betörve, beázások
nyomai tarkítják a festéket nem látott falakat. Nyakig ér a gaz,
és a Hercules villa is a többi római emlék sorsára jutott:
valahogy nincs rá igény. Sajnos az Aquincumi Múzeumnak sincs rá
igénye, hogy megmutassa, milyen kincsek birtokában vagyunk, mennyi
gazdag emlékünk van, és a legkevésbé sem óhajt gondoskodni a
múltunkról, nem akar vigyázni rá. A Március 15 téren álló
múzeum is a csövesek tanyája lett, holott Budapest várostörténeti
kincse, nem csupán a római kor emléke, hanem az egész város, a
pesti oldal emlékezete. Ehhez képest nem jutott rá kapacitás,
hogy gondozzák.
Érteném
is, ha nem lenne rá pénz, de akkor sem érteném, hiszen akár
önkéntes munkával is rendben lehetne tartani a kisebb kiállítási
pontokat. De nem, nem és nem. Mindeközben az Aquincumi Múzeumban
"mitológiai játékkert" épült, ami minden, csak nem
nélkülözhetetlen, és ami végképp összetörte a szívem, az
Aquincumi Múzeum vezetői jógaórát tartottak a múzeumkertben. És
nagy büszkén a közösségi oldalon meg is osztották a képeket,
hogy cicanaciban feszítenek és pózolnak a romok között. Hogy ez
miért baj? Mert nem azért hozták létre a múzeumot az eleink,
hogy ottan pucsítsunk. Megmentettek nekünk valamit, amit nekünk
újabb ismeretekkel bővítve kell továbbadnunk. A rusnya
védőépületek és az extrém megoldású Thermae Maiores
fürdőmúzeum és a sokat vitatott szombathelyi Iseum mind-mind
arról szól, hogy mentsünk meg valamit a múltunkból, őrizzük
meg a történelmünket, emlékezzünk rá, ismerjük meg a világot.
A mitológiai játszótér meg arcfestéses és lufihajtogatásos
múzeumok éjszakája népbutító marhaságai nem ezt teszik.
Valamiféle hamis szórakozást adnak, amire azt lehet mondani, hogy
'kultúra'. Pedig ez már nagyon nem az. Ez csak egy ócska paródiája
a közművelődésnek. Ez az egész project, ami az Aquincumi Múzeum
kezei közül kijön. Póczy Klára nem lenne büszke rájuk.
Visszatérve
a Hercules-villába, izgatottan vártam, hogy az 'újranyitás'
milyen változásokat eredményezett. Nem tagadom, azért láttam
valamit. Az aljnövényzeten már nem kellett dzsungelharcos módjára
átverekednem magam, és néhány posztmodern illusztráció is
eltűnt a sokat szidott védőépületről. De. A védőépület
továbbra is beázik, a mozaikok pedig nagyon boldogtalanok emiatt. A
konzervált falakat azért nem ártana néha gardérozni egy kicsit,
mert ők is nagyon boldogtalanok. Elengedték magukat és köveiket
szétvetve várják az enyészetet.
A
belépés ingyenes, amit hálás szívvel fogadok, hiszen tudom, hogy
mindennek ára van és lassan a gyalogláshoz is bérletet kell
venni. Szóval térítés ellenében a nyitott kapun át
megközelíthető az objektum (ezzel nem azt akarom sugallni, hogy
egyéb időpontokban cicamód, kerítésen keresztül megközelíthető
a romkert). Egy igen kellemetlen hölgyemény volt a 'szerencsés',
aki a nyitva tartási idő két óráját volt kénytelen
végigfelügyelni. Láthatóan nehezére esett, még egy köszönést
sem bírtam kicsikarni, no de mindegy. Kár, hogy a Múzeum
munkatársa, egy kisnyugdíjas lelkesebb lett volna. A látványos
vergődését félretéve a romkert élvezhető. Már ami maradt
belőle. Természetesen tájékoztató táblákat ne keressünk,
minek is az, végül is mi a múzeum feladata, ha nem a
tájékoztatás?!? Korábban már írtam vezetőt a Hercules
villához, azt itt találod.
Természetesen az sem egy mai darab, de hát jogos a felvetés: mi
változott?!? Talán tényleg semmi.
A
mozaikokat nagyon sajnálom. Tényleg vitatható a védőépület, de
legalább megvédte a mozaikokat. Nem áztak és nem mentek tönkre.
A bámulatos tigrises mozaik még mindig lenyűgöző, és az ember
beleborzong, ahogyan a puttó szőlőfürttel kínálja. A kert
szarkofágjai is némiképp kinyújtóztatták oldalfalaikat, de
azért szépek. A padlófűtés jól látható, bár értő szem kell
hozzá, hogy a gondozatlanságból az ember kihámozza a néhai
villát, a pompás szobákat, a falakat, az épület mellett húzódó
utcát. De megéri a fáradságot, mert a Hercules villa különleges
hely, szépséges és izgalmas, lenyűgöző. Fenséges királynő,
aki nem hagyja, hogy Miss Fitnesszek és Miss Morcik elvegyék a
méltóságát.
És
jöjjenek a képek! A romlást nem szokásom megörökíteni. Csak a
szépet...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése