Ez egy igen tisztázatlan eredetű és célú ünnep, lássuk ki mit gondol róla! Sajnos megoldást nem kínálhatok, de vegyük sorra, hogy az ókoriak hogyan vélekedtek róla.
Az ünnep napjai: január 9., március 17., május 21. és december 11. Klasszikus római ünnep, de az eredte ismeretlen. Az agonalia vagy agonia alkalmával több istent is tisztelnek. Az ünnep intézményét, mint sok más római rítust és ceremóniát, Numa Pompiliusnak tulajdonították, a legendás második római királynak. Már az ősi naptárak is három napra jelölik meg az ünnep idejét.
Az agonia, vagy AGONIUM MATRIALE-nak nevezett ünnepet március 17-én Mars isten tiszteletére tartották: a tavaszi szezonnal vette kezdetét a hadviselés és a mezőgazdasági munka. Az ünnep célját már maguk az ókori szerzők sem ismerik. Az áldozati állat kos, ez az állat általában az őrző istenek szokásos ajándéka. Az áldozatot végző pap a REX SACRIFICULUS, az áldozatbemutatás helye pedig a Regia, tehát mindenképpen a legmagasabb istenségekhez szóló áldozatbemutatás volt az állam és a nép jólétének érdekében.
Már a szó eredete is vita tárgyát képezte az ókorban. Ovidius hosszasan sorolja a lehetséges magyarázatokat (Fasti I.319-332), de ezek közül egyik sem ad kielégítő magyarázatot. Egy elképzelés szerint az áldozatbemutatás régebben a Quirinus hegyen történt, amit eredetileg Agonus-nak neveztek. Mivel az áldozatbemutatás helye határozottan a Regia épületéhez kötődik (a király lakhelye), ami a történeti időkben a Via Sacra végét jelentette Titus diadalívének közelében, az ókori magyarázók szerint a Regia a Quirinuson volt. Egy másik feltételezés szerint a szó abból a kérdésből származik, amelyet az áldozatot bemutató tett fel amikor a kését az állat vérébe mártotta. A kérdés: cselekedhet-e (lat. ago, agere ige).
A CIRCUS AGONENSIS a legenda szerint arra a helyre épült, ahol az áldozatbemutatások történtek az Agonalia alkalmával. Feltehetően eredetileg nem cirkusznak épült.
A FASTI PRAENESTINI kalendáriumában is megtalálható az ünnep, igaz kicsit más formában. Ovidius a saját naptárában is felváltva emlegeti dies Agonalisként és Agonaliaként, minden bizonnyal a szónak többféle eredete is van. Festus szerint az AGONIA egy régi latin kifejezés a HOSTIA szóra, az áldozatra. Hippói Szent Ágoston szerint a rómaiaknak volt egy Agonius nevű istenük, aki szerinte a Caelius domb védőistene lehetett.
A december 11-i Agonalia egybeesik a SEPTIMONTIUM vagy SEPTIMONTIALE SACRUM ünnepével, amit csak a kései naptárak említenek és a szöveghelyek itt sem egyértelműek. A kapcsolat a két ünnepnap között, ha létezik egyáltalán, nem ismert.
Az Ostiában talált töredékes felirat szerint az ünnepet Sol Indignesnek címezték, és ez az ünnepség az istennek szentelt második nap (augusztus 10. után).
Varro megjegyzi, hogy az Agonalia fontosabb és súlyosabb ünnep volt, mint az ugyanakkor tartott Liberalia (a március 17-i ünnepről van szó). Varro szerint az Agonaliát a Salius-papok vezették, akiket Agonenses-nek hívtak az Agonia helyett. Masurius Sabinus szerint a Liberalia másik neve az Agonium Matriale és a főpapok nevezték így. A mai tudósok szerint csupán a véletlen műve, hogy a két ünnep egy napra esik és valójában semmi közük egymáshoz.
Azt is feltételezték, hogy Agonius név az istent jelöli, aki az elvégzendő feladatokra ügyel. Az is elképzelhető, hogy a hegyeket nevezték agonesnek, és azokat az áldozatbemutatásokat, amelyeket hegyen végeztek el, AGONIA SACRIFICIA-nak hívták, vagyis a rómaiak a Quirinalis hegyet Agonusnak, a Collina-kaput pedig Agonensisnek nevezték.
A görögöknél az Agonalia ünnep játékokból és versenyekből állt, a római polgárok pedig az ünnep alkalmával apró ajándékokat adtak egymásnak. És nézzük végezetül, mint mond Ovidius:
„Nonae-hoz még négy napot adj, s az Agonalia itt van.
Ianus elé e napon hozz kegyes áldozatot!
Felgyűrkőzött szolgától kaphatta nevét ez,
mert az isten előtt áldozatára lesujt;
Éles kést forró vérrel piosítani készül
s kérdezi: „Vágjam-e már? - és a parancsra ügyel.
Azt hiszi más, hajtás az Agonia szó: hisz a barmot
mindig hajtani kell, mert maga nem megy oda.
Némelyek azt mondják, Agnalia volt ez az ünnep,
egykor; az elnevezés egy betüvel rövidebb.
Vagy tán onnan a név, mert retten a marha, midőn a
szent víz tükrében villan előtte a kés?
Vagy hogy a játékról, amelyet rendeztek az ősök,
nyerte nevét ez a nap, s elnevezése görög.
Végül agonia volt a neve egykor a régi beszédben
áldozatunknak. Ez ok nékem a leghihetőbb.
Bár nem egész bizonyos; de királyi papunknak ezúttal
egy gyapjas kost kell vágnia áldozatul.
Győzelem áldozatát jelölik meg a victima szóval,
ellenség vesztét jelzi a hostia szó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése