Az idősebb Plinius az 1. század közepén részletesen leírja a mozaik készítését és különböző fajtáit. A legegyszerűbb volt az OPUS LISOSTRATUM, a mintázat nélküli kőzúzalékos öntött padló, melynek felületét lesimították és lecsiszolták. Ehhez hasonlókat a modern építészet is alkalmaz, elsősorban a mellékhelyiségekben. OPUS TESSELATUM- nak nevezték (tesselatus= kockás) az egyenes, egymást derékszögben metsző vonalakban kirakott geometrikus mintájú mozaikot. OPUS VERMICULATUM volt az íves vonalvezetésű mozaik neve, a vermiculus= férgecske, giliszta szóból, melynek enyhén kígyózó vonalát utánozta ez a technika. OPUS SECTILE (seco= metsz, levág szóból) volt az aprólékosan gazdag, figurás mozaik neve. A különböző fajtákat vegyesen is alkalmazták. A mozaikok figurális középrésze az úgynevezett EMBLÉMA általában a két utóbbi finomabb, a részletek visszaadására alkalmasabb technikával készült, a geometrikus keretelésre megfelelt a kockás módszer is.Maga a mozaik szó a latin MUSIVUM- ból, ez pedig a görög MUSEION- ból ered. Jelentése nagyjából a múzsákhoz, a múzsák körébe tartozó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése