Plinius a borról

"Mindezen fáradozások, munkálkodás és költségek nyomán olyasvalami keletkezik, ami megrontja az emberi elmét és őrületet okoz, valami, aminek ezernyi bűncselekmény az eredménye, valami, ami olyannyira csábító, hogy az emberiség jókora hányada semmi másért nem látja érdemesnek élni... Sok iszákos sohasem ébred elég korán ahhoz, hogy meglássa a napfelkeltét, és ebből következően megrövidítik az életüket. Az ivás sápadt arcot szül, és megereszkedett orcákat, égő szemeket és reszkető kezeket, amelyik kilöttyintik a teli edények tartalmát. A részegség azonnali büntetése alvászavar és nyugtalan éjszakák, legngyobb jutalma a perverz szexuális gerjedelem és a kártevésből fakadó öröm. Másnap a lehelet boroskancsó- szagú, az ember mindent elfelejt és zsibbadnak érzi az agyát. Erre mondják, hogy "úgy éli az életét, mintha nem létezne a holnap": csakhogy miközben a halál folytán mindannyian elveszítjük a múltnkat, ezek az emberek, miközben isznak, feláldozzák a jövőjüket is!"

Idősebb Plinius: A természet históriája (14.137-142)