Ahogyan közeledik az év vége és a napok rövidülnek, a rómaiak enyhe télért könyörögnek. Ilyenkor a világ megáll, az élet megpihen, kezdetét veszi az év legvidámabb ünnepe, az aratás istenének tiszteletére tartott Saturnalia.
A Saturnalia december 17-én veszi kezdetét, és leghosszabban december 23-ig tartott. Ez a közös istentiszteletek, ajándékozások, lakomázások és bolondozások ideje. Ilyenkor felbomlanak a társadalmi kötöttségek, az ünnep idejére megszűnnek az osztályok közötti ellentétek: az úr és a szolga együtt falatozik és együtt játszik.
Saturnalia alkalmával a hagyományos ünnepi köszöntés az IO felkiáltás. Ezzel üdvözölhetjük az ismerőseinket és ugyanezzel a felkiáltással fogadhatjuk az ő üdvözlésüket is. Lehetőleg minél hangosabban mondjuk!
Bár sokan azt gondolják, hogy a borostyán és a magyal a keresztény karácsony kultúrkör jelképe, ám ez nem igaz. Mindkét növény a Saturnalia elengedhetetlen kelléke. Végül is a kereszténység merített az ókori gyökerekből és nem fordítva… A magyal Saturnus isten szent növénye, ezért a rómaiak szívesen ajándékoztak egymásnak kis magyalágakat az ünnep és az isten jelképeként. És mivel a magyalbogyó élénk színe egy lüktető színfolt a tél komorságában, nem csoda, hogy a téli szezon kedvelt ünnepi növénye maradt.
December 23-án, a Saturnalia végén volt a római Sigillaria ünnepe. Ez az ajándékozás napja, ilyenkor méregdrága ajándékokat vagy apró emlékeket adtak egymásnak – akárcsak manapság. Ez alkalommal a római császárok is szerettek ajándékozni, mint Augustus, Tiberius vagy Vespasianus. Az ajándék maga már a rómaiaknál is kardinális kérdés volt, és ahogyan Martialistól megtudjuk, nem rettentek vissza attól sem, hogy a kapott ajándékot továbbajándékozzák másvalakinek…
A Saturnalia klasszikus ajándéktárgyai a szobrocskák. Ezek készülhettek viaszból, fából vagy agyagból. A sigillaria szó maga a ’kis szobrocskák napjá’-t jelenti. De hogy ennek a szokásnak, hogy apró figurákat adnak egymásnak, mi az eredete, azt már maguk a rómaiak sem tudták. Macrobius Saturnalia című művében két szereplő erről vitatkozik: az egyik szerint a szobrocskáknak vallási jelentősége van, mert az áldozatokat jelképezik, akiket hajdanán Saturnus isten kultuszában feláldoztak; míg a másik szerint a szobrocskáknak semmi különösebb jelentésük nincs, csupán gyerekjátékok.
Természetesen ilyenkor is felütötték a fejüket az élelmes kereskedők: sok szoborkészítő kifejezetten az év végi ünnepen kínálta portékáját az egészen olcsó figuráktól kezdve a méregdrága remekművekig.
A Saturnalia másik különlegessége, hogy ebben az időszakban engedélyezett a szerencsejáték. Ezek az ünnepi játékok elméletben nem veszélyeztették senki anyagi helyzetét, hiszen a tét nem pénz volt, hanem dió vagy mogyoró. De nyilván ez a ’biztonságos szerencsejáték’ hamar pénzbeli tétekbe fulladt. És amikor a rómaiak már hivatalosan keresztények lettek, az év végi ünnepi szerencsejátékok kiirthatatlanok maradtak. Philocalus képes naptára (keresztény képes naptár i.sz.354-ből) a december hónapot kockavetéssel illusztrálja.
A kockavetés már az ókori görögöknél is nagy népszerűségnek örvendett, és a rómaiak is a kockák szerelmesei voltak. A kockák gyakran a birka lábujjcsontjaiból készültek. A rómaiak hat lapú kockája egészen olyan, mint amilyeneket mi is használunk manapság. Ám vannak a ’csontocskák’ – a kocka tradicionális változatai. Ezek nagyjából szögletesek, de van két gömbölyű oldaluk, így eldobás után csak négy lapjával fölfele állhat meg (szemben a szabályos hat lapos kockával). A négy lapon négy szám: 1,3,4 és 6. A számkombinációknak, akárcsak manapság a pókerben, külön nevük volt. Amikor az úr ilyen csontocskákat vagy kockákat ajándékozott a szolgájának, az azt jelentette, hogy a szolga olyan tevékenységgel tölthette az idejét, ami egyébként tilos volt számára.
Saturnalia alkalmával nem csak a magánházaknál rendeztek lakomákat, hanem Saturnus templomában is. Ilyenkor nem csak az urak ettek-ittak, hanem a szolgák is részt vettek a lakomán. Ez az ünnep nem csupán a végtelen étkezésről szólt, hanem egy szerepcseréről is: ilyenkor az úr szolgálta ki a szolgáját. Néhány szerencsésebb rabszolga ilyenkor tényleg belekóstolhatott a római luxusgasztronómia remekeibe, ha a gazdája ezt megengedte. Macrobius szerint az úr és a szolga közös ünnepe ez: együtt dolgoztak meg a javakért, a család jólétéért, és ezért a rabszolgáknak ez a kis szünet az ünnep.
A római szokások néha nagyon különösek, kicsit bizarrak: igaz ez a gasztronómiára és az öltözködésre is. Saturnalia alkalmával szinte kötelező volt a fríg sapka (PILEUS) viselete, társadalmi hovatartozástól függetlenül. Ezeket a sapkákat kezdetben a felszabadított férfi rabszolgák viselték, miután megkapták a LIBERTUS (felszabadított) státuszt. Amikor a gazda a Saturnalia alkalmával fríg sapkát ajándékoz a rabszolgájának, azzal a beígért szabadságot fejezi ki: ha csak átmenetileg is, de ez egy lépcsőfok a szabadság felé a rabszolga számára. Ennek a gesztusnak az az üzenete, hogy „fel foglak szabadítani”. Amikor maga a gazda is ezt a fríg sapkát viseli, azzal azt fejezi ki, hogy bár ő szabadnak született, ám az ünnep idejére közösséget vállal a rabszolgájával, egyenlő vele. Persze ez csak egy játék volt: még egy felszabadított rabszolga sem lehetett olyan társadalmi helyzetben, mint aki szabadnak született. És az „ígéret”, hogy felszabadítja a gazdája, többnyire csak jelképes volt, mintsem valódi ígéret. És természetesen voltak olyan rómaiak is, akik még az ünnep alkalmából sem voltak hajlandóak a rabszolgákkal keveredni, közösködni.
A felszabadított rabszolgák között is megvolt a hierarchia attól függően, hogy ki és milyen státusú volt a gazdája, aki felszabadította. A felszabadított rabszolga (LIBERTUS – férfi, LIBERTA – nő) élete végéig viselte a gazdája nevét és a sírköveken is gyakran találkozhatunk a név megjelölésénél azzal, aki felszabadította.
A Saturnalia különös szokásai mind azt célozzák, hogy a gazda és a szolga vegyüljön, a köztük lévő korlátok tűnjenek el, vagy legalábbis csökkenjenek. Ilyenkor választottak az ünnepre (a családban) „királyt”, egy rabszolgát, aki a pater familiaris mintájára az ünnep ideje alatt igazgatta és megszervezte a család életét: akár a gazdája ruháit viselve, az asztalnál a fő helyen trónolva.
A Saturnalia főként a rabszolgák ünnepe volt, ezért kiemelkedően fontos volt számukra Saturnus isten tisztelete. Ez volt számukra a pihenés és a kikapcsolódás ideje. A római polgárok számára egy vidám és kötetlen ünnep volt a tél komorságában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése