Az ókori művészet a maga teljességében ma már nem könnyen befogadható a mai ember számára. Különösen igaz ez az egyiptomi művészetre. A szobrok, festmények, kisplasztikák világa egy olyan korba és térbe nyit ajtót, amit ma már nagyon nehezen tudunk értelmezni. Egy másik világ. A modern világszemlélet szerint minden élhető világok legjobbikában élünk MOST, és a most-on van a hangsúly, mert ez mindig az adott pillanatban érvényes. Minden kor előttünk fejletlenebb, sötétebb és ostobább volt. Rómát is sokan úgy festik le, mint egy nagy tanyaközpontot; az emberek az utcára szartak és bárkit leszúrhattak akár fényes nappal is (eme 'alantas és állatias' létforma szerintem mind a mai napig szemernyit sem változott).
Különösen igaz ez az ókornál régebbi korokra, amelyekből nem maradt írásos emlék, tehát nem tudtak írni - a tudományos logika szerint. Nyilván az egyiptomiak, a civilizált kultúra kezdete és vége; ott sem tudtak sem írni, sem tisztálkodni, talán még beszélni sem tudtak. Mindezekkel a tudományos megközelítésekkel együtt tátott szájjal bámuljuk azokat a morzsákat, amik ránk maradtak. Sok dolgot nem értünk, és még többet utánozni sem vagyunk képesek, de büszkék vagyunk rá, hogy sokkal fejlettebbek vagyunk.
Ez a fejlettség - kérdés is igen érdekes. Hivatalosan jobb lett az orvosi ellátás; noha még mind a mai napig nők ezrei halnak meg gyermekágyi lázban és ezrek halnak bele a körházi ellátás során begyűjtött fertőzésekbe. A régiek koponyalékeléseibe nem haltak bele többen, mint a mai agyműtétekbe. Satöbbi. Ma már olyan eszközeink vannak, amiről még a szüleink álmodni sem mertek. És? Jobb lett valami? Gyakorlatilag mindenkinek ott van a zsebében egy komplett számítógép, világhálóval meg mindennel. Nézz körül a villamoson, mire használják a technológiát: a legtöbb ember színes golyókat toszigál a képernyőn. A mai Sziszüphoszok. Satöbbi.
Az ókori írott emlékek, íratlan művészeti emlékek valami teljesen mást üzennek. Nem a személyes boldogságra gondolok, bár ez is korunk egyik vesszőparipája. A rendre, ami többé - kevésbé betöltötte a világot. Egy rendszer, amin lehet vitatkozni, hogy igazságos-e, vagy sem. Hit. Ezek a dolgok ma már nincsenek meg. Valahol elveszítettük őket útközben.
Ezért találtam különösen érdekesnek az alábbi képeket. Az ókori világban hogyan 'léteznének' azok a tárgyak, amik ma meghatározzák az életünket? Idegenek lennének? Nevetséges lenne? Mit jelentene az akkori világban egy modern eszköz, ami eredeti feladatát tekintve kapukat nyit meg, megkönnyíti az életet és szabadságot ad? Nekünk ezek a dolgok nem adtak szabadságot. Sokkal inkább rabszolgák vagyunk, mint akik a piramist építették. Miért? Mert önszántunkból tesszük. Ezek az eszközök számomra mégsem hatottak idegenül egy ókori képen. Idegen annyiban, hogy ez már az egocentrikus ember világa, itt már nincs törekvés a természettel való együttélésre (bár nem tudom, hogy az ókoriak mennyire törekedtek tudatosan erre, vagy csak egyszerűen meglátták benne a szépet). Nem idegen annyiban, ahogyan a dolgokat használják. Mert használják, és nem az eszköz használja őket. Azt hiszem, ez a lényeg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése