Római kultuszhelyek

    A rómaiak TEMPLUM szava azokat a helyeket jelölte – legyenek azok források, erdőrészletek, oltárok vagy építmények – amelyeket egy-egy istenségnek szenteltek. Ha valamely helyről a közösség úgy gondolta, hogy azt bizonyos felsőbbség lakhatja, azonnal elkerítették és kis kápolnát emeltek itt. Ebben helyezték el az illető istenség szobrát. Sok szent helyet tartanak számon Rómában, de a legtöbbjükben csupán szerény szertartásokat végeztek. A véres áldozatok színtere a nagy szabadtéri oltárok voltak, valamelyik jelentősebb templom oldalában. A főistenek tiszteletére a görög templomok mintájára impozáns szentélyt építettek. A PODIUM nevű alapra húzták fel a lépcsőkön megközelíthető CELLA-t, vagyis a négyszögletes, zárt építményt, és abban helyezték el az isten szobrát. Valamennyi ilyen templomot csupán egyetlen istenségnek szenteltek, kivéve a Capitoliumon álló nagy szentélyt, amely egyszerre szolgálta Iuppitert, Iunót és Minervát. Két kör alakú templom is állt Rómában, A Vesta-szüzeké és a Győzedelmes Hercules tiszteletére emelt templom. Ezeket az építményeket szinte állandóan zárva tartották, és csak kevesek jutottak a falai mögé: a szertartások zömét ugyanis a falakon kívül rendezték. De bizonyos nagy ünnepek alkalmából minden római templom ajtaját szélesre tárták és így az istenek is részt vehettek a tiszteletükre rendezett ünnepségeken.

    A hivatalos vallási hatalmat a tizenöt PONTIFEX-ből álló testület birtokolta. E testület feje a PONTIFEX MAXIMUS, a római vallás vezetője volt. Sokféle papság működött Rómában, de közöttük semmiféle hierarchikus meghatározottság nem alakult ki. Voltak olyan papok, akik csak egyetlen istenséget szolgáltak, mint például a FLAMEN-ek, és olyan papi testületek, amelyek kompetenciája több területen is érvényesülhetett. Ilyenek voltak az AUGUR-ok, a SODALITATES-testvéri közösségek, amelynek tagjai csupán évente egyszer, meghatározott napon látták el a tisztjüket; a FETIALES (béke- és szövetségkötést felügyelő testület), vagy a Lupercalia-ünnepen szerephez jutó papok. Egyes papi szervezetek igen régi időkből származnak, e papok öltözéke sok római polgárt mosolyra fakasztott, így például a flameneké, akik csúcsos prémsapkát viseltek, vagy a SALIUS-oké, akik minden háború kezdetét megelőző napon nehéz bronzpáncélba bújva járták be a város utcáit.