Mit adtak a rómaiak nekünk? A vízöblítéses illemhely és a kövezett utak mellett híres és hírhedt császárokat, költőket és lélegzetelállító városokat, vízvezetékeket, palotákat, templomokat, konstruált városokat - és a lista a végtelenségig folytatható. És a felsorolásból ne felejtsük ki az építészetet sem. Különösen a templomépítészetet, ami a görög-etruszk gyökereiből nőtte ki magát.
 |
a savariai Iseum |
Teljesen ép templom kevés maradt ránk, többnyire néhány oszlopsor, falmaradványok, oltártöredékek. Ezért nem csoda, hogy a mai ember néhány oszlopdarabkából nem látja lelki szemeivel az egész templomot. Azért készültek zseniális rekonstrukciók, hogy láthassuk, milyen is volt/lehetett hajdanán az istenek lakhelye. Nem is kell messzire menni, hiszen itt van a szombathelyi Iseum, a római templom mintaképe. Természetesen a felépítését is vérre menő viták előzték meg, ideológiai és tudományos csörték, de szerencsénkre csak elkészült, és nagy örömünkre egy kis Rómát varázsol ebbe a sivár modern korba. Az Iseum kapcsán nézzük végig, milyen is a római templomépítészet, miért is nevezzük rómainak!
A rómaiak a templomépítés során mindig abból a néhány alapformából indultak ki, így az alapsémák kategorizálhatók, mint a görög vázák.
De mit is neveztek a rómaiak templomnak? A templom szó hallatán a mai ember magára az épületre gondol, nem arra, amire az ókorban: a szent helyre. Maga a templom szavunk a latin 'templum' kifejezésből ered, ami nem maga a templom épületét jelenti, hanem a szent helyet, szent körzetet, a szent cselekmények színerét. Maga Vitruvius is úgy hivatkozik a templomra, mint szent helyre, nem mint épületre. Ebben az esetben a templom egy hatalmas területet jelöl(het), nem egy épületnyi dolgot keresünk. Ha magát az épületet, kápolnát vagy szentélyt akarjuk megnevezni, arra ott a 'sacellum' szó, ami magába foglalja az épületre is vonatkozó mai 'szent' fogalmunkat. Használatosak még az 'aedes', 'delubrum' és 'fanum' kifejezések is a szent épületekre (ereklyetartók, kultuszhelyek, bármi szakralitással kapcsolatos épület).
 |
római templom |
A rómaiak templom-képe az etruszkoktól származik, akik természetesen a görögöktől tanulták a templomépítés fortélyait. Egy nagyon fontos különbség a görög és a római templomok között: míg a görög templomot körbeveszi az oszlopsor és bárhonnan be lehet menni, addig a római templomnak csak egyetlen bejárata van és csak egy oldalán, a bejárat felőlin találunk oszlopsort. A római templom jellegzetesen széles lépcsősorral rendelkezik, ami egy oszlopos porticusba vezet (pronaos), ami felett háromszögletű timpanont látunk, szobrokkal gazdagon díszítve. A korai római építkezésben a szobrok még nem a timpanonban kaptak helyet, hanem a tetőn álltak, a koronapárkányzat pedig külön díszítést kapott. És mindezek természetesen élettel teli, káprázatos színekkel megelevenítve. Ezzel szemben a görög templomok minden oldala egyformán hangsúlyos (természetesen itt is vannak kivételek, tehát az állítás könnyen megcáfolható): a néző a templom bármelyik oldalát pillantja meg, oszlopokkal, színekkel és szobrokkal találkozik. Szemben a római templomot megpillantó szemlélődővel: itt csak az épület 'fő' oldala hangsúlyos, a többi egészen elnagyolt, kidolgozatlan.
 |
kerek templom |
A templomok általában nem csak úgy hevernek a földön: komoly alapzatuk van, ami az épület megjelenésének is szerves részét képezi. A talapzat, amin maga a templom áll, a római és az etruszk építészetben jóval hangsúlyosabb és nagyobb, mint a görögben. Lehet akár tizenkét lépcsőfoka is, vagy még több (a görögöknél inkább kevesebb figyelhető meg). Míg a görög templomok esetében a lépcsősor teljesen körülveszi a templomot, bárhol fel lehet menni az épületbe (mivel minden oldala egyformán fontos), a római templom lépcsősora csak a 'fő', a bejárati oldal előtti részen figyelhető meg.
Kezdetben az etruszk templomok mintájára építették a római templomokat, majd i.e.200 körül a görög hatás, a divat mindent elsöpört: nemcsak a templomokat, hanem a többi fontos középületet is a görög oszloprend mintájára építették. Az egyes részeknek az optimális és harmonikus aránya, az oszloprend (ión, dór, korinthoszi) Vitruvius írásaiban maradt fenn. A hellenisztikus trendet követve a római templomépítészetben leggyakrabban a vegyes oszloprendet figyelhetjük meg: a korinthoszi és a ión oszloprend keveredését, ami mint római stílus új, harmonikus egyveleget alkot. Vitruvius írásaiban nem tér ki erre a sajátos, római-kevert oszloprendre, ő folyamatosan a tiszta görög stílusról ír.
A rómaiak meghódították (szinte) az egész világot, ám a leigázott népek is meghódították a rómaiakat: gyakran találkozunk sajátos, helyi, az adott népcsoportra jellemző építészeti elemet a meghódított területek templomaiban. A helyi sajátosságok beleépítése a templomokba teljesen eltávolította a provinciális templomépítészetet az 'ideális', a 'tökéletes' római sémától. Ezért annyira mások az itáliai és az egyéb helyeken talált templomok megjelenése. Nemcsak az isteneket olvasztották be a kultúrájukba, hanem az idegen istenek magukkal hozták a lakhelyüket is.
 |
görög templom |
Noha a római templomépítészet jellemzője a szögletes, négyszögletes templom, azért találunk kerek templomokat is. Ilyenek tipikusan a Vesta-templomok, vagy a Győzedelmes Hercules temploma Rómában (ami minden bizonnyal görög építész remeke). És kerek a Pantheon épülete is, senkit ne tévesszen meg az épület elé helyezett hangsúlyosan szögletes bejárat.
Nagyjából ezek a jellemzői a római templomépítészetnek, bár rengeteg kivétel van. A téma tetszés szerint folytatható, ez a kis bevezető arra elég, hogy az antik világra éhes tekintet meg tudja különböztetni a római templomot a görögtől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése