I.e. 44-ben Iulius Caesar döntése nyomán a rómaiak az évet 365 napra osztották. Mégsem olyan könnyű eligazodni az évek számában. Meghatározásuk ugyanis két módon történt: az egyik változat szerint kiindulásként Róma alapításának évét, i. e. 753-at jelölték meg; egy másik változatban egy adott évet az éppen uralkodó két consul neve alapján állapították meg. A vallási naptár szerint egyébként az év márciussal kezdődött, és csak a civil szférában számított első hónapnak a január. A januárral kezdődő első hat hónap valamelyik istenség vagy vallási ünnep nevét viselte, a másik hat hónap esetében megelégedtek egy-egy sorszámnévvel. A császárkor kezdetén két hónap nevét felcserélték: az ötödik hónap lett 'Iulius', a hatodik pedig 'Augustus' – természetesen Augustus és Iulius Caesar tiszteletére. Egy-egy hónapon belül a napok számát igazán eredeti és bonyolult módszer szerint határozták meg. Minden hónapban három dátum szerepelt: a CALENDAE (a hónap első napja), a NONAE (az 5. vagy 7. nap) és az IDUS (13. vagy 15. nap). E három dátumból kiindulva számolták – fordított sorrendben – a napokat. Például március 23-át az áprilisi calendae-t megelőző 10. napként jelölték meg. A 2. század óta viszont a rómaiak a magánéletben átvették az egyiptomiak, a káldeusok és a zsidók által használt hétbeosztást, hiszen ez lényegesen egyszerűbbnek bizonyult. A hét napjai a hét bolygó nevét viselték: a Nappal kezdték (vasárnap) és a Szaturnusszal fejezték be (szombat). A nappalt tizenkét órára osztották és napfelkeltétől napnyugtáig tartott. Az éjszakát tizenkét VIGILIA-ra osztották: napnyugtától napkeltéig. Az évszakok változása következtében a nappali órák és a vigiliák nagy eltolódást mutattak. De a 7. órának mindig délre kellett esnie, a 3.vigiliának pedig éjfélre. Egyszóval ha a római randevút beszélt meg a „Róma alapítása után eltelt 695. év október calendae-ja előtti17. Nap 7. órájára”, akkor mai gondolkodással azt mondta volna: találkozzunk i. e. szeptember 15-én délben.
Vidéken a nap, a hold és a csillagok állása alapján határozták meg az időt, a városlakóknak viszont ennél pontosabb eszköz is a rendelkezésükre állt. A leggyakrabban használt ilyen tárgy a napóra volt: egy, az árnyékban felállított fémszár és az órák vonalát jelölő lap. Számos helyen volt a városban napóra: tereken, templomok közelében vagy a thermáknál. Méretük is sokféle volt: a Mars-mezőn maga Augustus császár állíttatott fel egy hatalmas, igazi obeliszket, amelynek számlapját márványból faragták ki és arany berakás díszítette. De voltak kisméretűek is, amelyet akár a tulajdonosaik magukkal is vihettek az utazásaikra. A rómaiak ismerték a görög eredetű CLEPSYDRA-t, a vízórát is: a váza formájú, kilyuggatott edényben víz folyik és tizenkét függőleges vonal segítségével nappal is és éjszaka is leolvasni róla az időt. Voltak, akik hangjelzést konstruáltak a vízórájukhoz lehulló kavicsok segítségével, vagy kifúrt tojásokból úszót szerkesztettek, hogy mutassa a pontos időt.
A pontos dátum és óra meghatározása fontos szerepet játszott a hivatalos életben az utca emberének, a hétköznapokban azonban elég volt csupán nagyjából megjelölni az órát és a napszakot, elég volt annyit mondani, hogy találkozunk 'délelőtt' vagy 'délután'.
Mindezeknél azonban sokkal fontosabb volt a napokat meghatározni aszerint, hogy 'szerencsések' vagy 'szerencsétlenek'. Újévkor a főpapok végezték el ezt a nagy fontosságú műveletet. A 'szerencsés' napokon ugyanis lehetett dolgozni, nyilvános ügyeket intézni, míg a 'szerencsétlen' napokon az isteneket szolgálták, ekkor mindenfajta tevékenységet fel kellett függeszteni. Az év napjainak több mint a fele ilyennek számított. Léteztek ezen kívül consuli napok és diadalnapok, ezeknek a listája alapján ismerjük, melyik consul mikor uralkodott, és melyik parancsnok mikor tartotta a diadalmenetét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése