A mozaik egy tunéziai magánház fürdőjéből került elő. Több szempontból is érdekes. Először is, mert az ilyen 'elriasztó' mozaikok általában a ház faláról, a bejárat környékéről kerülnek elő, lásd cave canem, óvakodj a harapós kutyától. Másrészt kevésbé az elriasztásról, távoltartásról szól, mégis benne van a távolság, a bentlakó védelme. És teszi mindezt egy bagoly.
A mozaik közepén egy szemmel láthatóan elégedett bagoly trónol - tógában. Körülötte különféle énekesmadarak - mindannyian halottak. A felirat:
INVIDIA RUMPUNTUR AVES, NEQUE NOCTUA CURAT.
A latin feliratban szereplő szavak:
invidia, -ae, f.: irigység, féltékenység, harag, gyűlölet
rumpo 3. rupi, ruptum: tör, eltör, elszakít, elszakaszt, repeszt, erőszakosan elválaszt
avis,-is, f.: madár
noctua,-ae,f.: bagoly (római vezetéknév is)
curo 1.: gondoskodik valamiről, gondot visel valamire, elintéz, eligazít valamit
Vagyis: A madarak irigykednek, de a baglyot ez nem érdekli. A mozaikon szereplő bagoly maga a büszke római polgár, aki nem holmi vándormadár, nem törődik a többiekkel, hogy mit pletykálnak róla. Tisztában van a saját értékeivel akkor is, ha a kép üzenete is az, hogy a bagoly nem egy kifejezetten szép hangú madár, sőt, nem is énekesmadár, ám mégis ő diadalmaskodik, ő marad felül: mert van tartása, tudja az értékeit és ő az ideális ember/lény megtestesítője: mivel tógát visel, a polgár, a társadalmi és kultúrlény legmagasabb fokát jeleníti meg. Nem az a valaki, akit szép énekkel félre lehet söpörni.
Különös érdekessége a mozaiknak, hogy megjelenik rajta a Telegeniusok céhének jelképe is, ami szervesen kapcsolódik a kép mondanivalójához. A Telegeniusok ugyanis saját állításuk szerint rendelkeztek ezzel a büszke öntudattal, és képesek voltak dacolni a feléjük irányuló féltékenységgel. Tehát a halott énekesmadarak valamiféle féltékenységgel mérgezik/mérgezték a baglyot, a házban lakó polgárt, akire ez nem hat. Mintha egy rontást hivatott volna ez a mozaik távol tartani. A féltékenység démonát.
De kik is a Telegeniusok? A venatio, az állatviadal igen nagy népszerűségnek örvendett Birodalomszerte. Ennek különféle változatai voltak megtekinthetőek: valódi vadászatok, amikor képzett vadászok akár igazi dzsungelt utánzó susnyásban hajtották a vadállatokat az arénában, vagy bűnözők, elítéltek kivégzése vadállatok által, ami szintén vadászatnak volt feltüntetve, lévén a kivégzendő ügyfél azért kapott legalább egy dárdát vagy fadarabot, hogy imitálhassa a védekezést/vadászatot (azt hiszem ebben a formában inkább az állatok vadásztak az emberekre). Aztán sok mitológiai jelenet életre keltéséhez is szükségeltettek vadállatok, meg az egyhangú gladiátorviadalokat is gyakran dobták fel egy-egy cicussal. Persze az állatok is gyorsan fogytak, akár a gladiátorok. Ezért kellettek olyan emberek, akik be tudták fogni a kívánt vadakat, és szükség esetén vadon is tudták tartani - mármint a jószág jellemét tekintve. Ők voltak a Telegeniusok, a vadállatok begyűjtői, szállítói és a vadászatok szervezői. Merthogy a vadászokat is ők szállították a látványosságokhoz. Céhekbe tömörültek, így részt vettek a közéleti tevékenységekben is, a halottaikat eltemették, és Rómából árgus szemekkel vigyázták a munkásságukat, nehogy a nagy szabadsághoz túl nagy hatalom is társuljon. Mint a lanisták, a gladiátoriskola tulajdonosai, akik könnyen ki tudtak (volna) állítani egy kisebb hadsereget, ha úgy gondolják (persze Spartacus és csapata nem várták meg, hogy a lanistájuk szervezze őket hadba, maguk vették kézbe az irányítást). Mindegyik társaságnak saját jelképe, száma, védőistene volt: legtöbbször Bacchus, Liber Pater. Ezt láthatjuk a híres mozaikon is - Magerius mozaikja.
 |
| itt is feltűnik a pálcás Telegenius |
A Telegeniusok összetartó társaság volt, és minden bizonnyal előszeretettel rendeztek céges bulikat, amit meg is örökít egy mozaik:
Itt a Telegeniusok céges bankettjét látjuk: az aréna lelátóján jó a hangulat, miközben a szolgák a porondon serénykednek. A résztvevőket a feliratokon kívül a céhes attribútumaik is megkülönböztetik: egy marék köles, hegyes korona, borostyánlevelek vagy a baglyos mozaikon látott félholdas pálca. És itt is vagyunk, ahonnan a büszke baglyunk elindult: a félholdas pálcánál. Akinek a kezében van, ő irányítja a partit. Vajon a kollégái féltékenyek rá? Vagy az irigység máshonnan jön? Mindenesetre a 'vadállatok' - akik jelen esetben marhák - nyugodtan pihennek az aréna homokján. Talán a másnapi vérontásra pihennek rá. Vagy a Telegeniusok mégiscsak olyan hatalommal rendelkeznek, ami a vadakat is lecsillapítja? Ha igen, ez jó alapja lehet a féltékenységnek. A porondon tevékenykedő egyik szolga a képből felénk fordul, és ujjával az ajkain csendre int, hogy ne zavarjuk a társaságot, ne verjük fel az állatokat (a cégek jelei az állatok tomporán is megjelennek). Bár zajonghatunk és irigykedhetünk, dalolhatunk szépen, mert a baglyot sem érdekli: neque noctua curat.
Ha tetszett, figyeld a Kacagó Delfineket a fészbukon is a további tartalmakért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése