Issa, a legokosabb kutya

Issa est passere nequior Catulli,
Issa est purior osculo columbae,
Issa est blandior omnibus puellis,
Issa est carior Indicis lapillis,
Issa est deliciae catella Publi.
Hanc tu, si queritur, loqui putabis;
sentit tristitiamque gaudiumque.
Collo nixa cubat capitque somnos,
ut suspiria nulla sentiantur;
et desiderio coacta uentris
gutta pallia non fefellit ulla,
sed blando pede suscitat toroque
deponi monet et rogat leuari.
Castae tantus inest pudor catellae,
ignorat Venerem; nec inuenimus
dignum tam tenera uirum puella.
Hanc ne lux rapiat suprema totam,
picta Publius exprimit tabella,
in qua tam similem uidebis Issam,
ut sit tam similis sibi nec ipsa.
Issam denique pone cum tabella:
aut utramque putabis esse ueram,
aut utramque putabis esse pictam.

Catullus verebénél pajkosabb és

Tisztább, mint a galambnak csókja: Issa;

Hízelgőbb valamennyi lánynál, Issa;

Indus drágaköveknél Issa, drágább,

Issa, Publius édes kis kutyussa.

Azt hinnéd, ha panaszkodik, beszél ő:

Tud búsulni, tud éppen úgy örülni.

A nyakára hajolva fekszik, alszik,

És még a szuszogása sem hallatszik;

Bárhogy sürgeti őt a testi szükség,

Egy cseppet se bocsát a fekhelyére,

Csak jelt ad hízelegve lába, kéri,

Hogy vegyék le e célból vánkosáról.

Venushoz köze nincs: nem is találni

Méltó hímet e gyöngéd, kis kutyushoz.

A halál hogy egészen meg ne fossza

Tőle, Publius írt őróla képet,

Mely Issának olyan hű képemása,

Hogy még ő se hasonlóbb önmagához.

Tedd melléje a képnek a kis Issát,

És azt képzeled: élő mindakettő,

Vagy hogy festve van egyként mindakettő. 

Martialis, Epigrammák I.109 Csengery János fordítása 

Ha tetszett, figyeld a Kacagó Delfineket a fészbukon is még több tartalomért!