XII.
1. Ha nem tévedek, elég
gondosan szóltam már eddig az igavonókról, a többi állatról és
a pásztoraikról, akik a négylábúak nyájait emberi ügyességgel
gondozzák és őrzik otthon és a szabadban. Most, ahogyan korábbi
bevezetőmben megígértem, a néma őrökről fogok szólni, ámbár
tévesen nevezik néma őrnek a kutyát. Mert melyik ember
figyelmezteti egyértelműbben és olyan hangerővel a vadállatot
vagy a tolvajt, mint ugatásával ez? Ki ragaszkodóbb szolgálója
gazdájának? Ki hűségesebb társa? Ki megvesztegethetetlenebb őr?
Ki bizonyulhat éberebb vigyázónak? És végül ki lehet
állhatatosabb bosszúálló és igazságtevő? Elsősorban ezért
kell a földművesnek kutyát beszerezni és tartani, mert ez az
állat őrzi a gazdaságot, a termést, a vagyont és a nyájat.
Beszerzésének és tartásának három módja van.
2. A kutyák egyik
fajtáját az emberi cselvetések ellen veszik, ez őrzi a villát és
a hozzá tartozó épületeket. A másik fajtát az emberek és a
vadállatok támadásának elhárítására tartják,, ez őrzi
otthon az istállót, a mezőn pedig a legelésző nyájat. A
harmadikat vadászaton alkalmazzák, és nemcsak hogy nincsen
segítségére a földművesnek, hanem elvonva azt munkától,
dologtalanná teszi. 3.
A házőrző és a pásztorkutyákról szóljunk tehát: a
vadászat ugyanis nem tartozik az én foglalkozásomhoz. A gazdaság
(villa) őrzésére a legerősebb testalkatú, erős és harsány
hangon ugató kutyát kell választani, hogy a gonosztevőt először
hangjával, utána pedig látszatával ijessze el, és félelmetes
morgása, láthatatlanul is űzze el a betolakodót. Legyen egyszínű,
pásztorkutya esetében válasszuk a fehéret, a gazdaság őrzésére
pedig a feketét, a tarka színű egyik célra sem ajánlatos. A
pásztor a fehéret szereti, mivel különbözik a vadállattól,
nagy eltérésre van szükség például a farkasok üldözésénél,
sőt hajnalon vagy szürkületkor, nehogy a farkas helyett a kuyát
üsse. 4.
Házőrző esetében - amelyiknek a gonosz emberekkel kell
szembeszállnia - akár fényes nappal jön a tolvaj - félelmetesnek
tűnik a fekete szín, - akár éjjel - nem lehet észrevenni a
sötéthez való hasonlósága miatt, így a kutya fedezve a
sötétben, biztonságosabban megközelítheti a betolakodót.
Kedveltebb
a négyszögletes, mint a hosszúkás vagy rövidtestű kutya, legyen
olyan nagyfejű, hogy ez tűnjék a legterjedelmesebb testrészének,
lekonyuló, lógó fülű, éles fényű, sugárzó, fekete vagy
zöldszemű, széles bozontos mellkasú, széles vállú, vastag,
borzas lábszárú, rövidfarkú, tenyeres-talpas, és minél
hosszabb körmű, ezt a görögök drakésnek nevezik. 5.
Természete
ne legyen sem túlságosan szelíd, de ne is vad és kegyetlen, mert
az előbbiek a tolvajnak is hízelegnek, az utóbbiak pedig a
háziakra is rátámadnak. Elég ha kemény és nem hízelkedő,
olykor nézzen haragosan a magafajtára, és mindig dühösen az
idegenekre. leginkább az őrzésben kell ébernek látszaniuk és
nem tévedőnek, de inkább kitartóak és óvatosak legyenek,
mintsem vakmerőek. Az előbbiek ugyanis nem jeleznek, csak akkor, ha
valami bizonyosat vettek észre, emezeket az üres lárma és az
alaptalan gyanakodás is felingerli.
6.
Azért
gondoltam említendőnek, mert nem csupán a természet, hanem a
tanítás is formálja a szokásokat. Hogy amikor lehetőség van a
beszerzésre, ilyeneket válasszunk, amikor viszont nálunk
születettet nevelünk, ilyenné formáljuk.
7.
Nem
sokat számít, hogy a házőrzőek nagy testűek és kevésbé
gyorsak legyenek: többet kell nekik ugyanis közelre,, lépésben,
mint nagy távolságot futva megtenni. Mert mindig az épület körül,
és a kerítésen belül kell maradniuk, sőt nem is kell távolabbra
elmenniük, elég jól ellátják feladatukat, ha az odajövőt
szagról megérzik, ugatással megrémítik, nem engedik közelebb,
vagy a kitartóbban közeledőre hevesen rátámadnak. Az első dolog
ugyanis, hogy ne engedjen támadni, a második az, hogy a támadást
bátran és kitartóan bosszulja meg. Ennyit a házőrző kutyáról.
Következnek a pásztorkutyák.
8.
A pásztorkutyákak nem kell olyan szikárnak és gyorsnak lennie,
mint amelyik szarvasokat, dámvadakat, és más nagyon gyors
állatokat üldöz, sem olyan kövérnek és súlyosnak, mint a
gazdaság és a csűr őrzőjének, de nem kevésbé erőteljesnek,
és valamennyire készségesnek és szófogadónak, mivel viaskodásra
és harcra, nem kevésbé futásra szánták.
9.
El kell hárítania a farkas támadásait, üldözni a ragadozó
vadállatot, a menekülő szájából kiütni és elragadni a
zsákmányt. Ezért ezekre a feladatokra hosszabbtestű, vékonyabb
alkatú kutyák alkalmasabbak inkább, mint a rövid vagy
négyszögletes formájúak, mivel ahogyan mondtam, olykor a szükség
arra kényszeríti, hogy gyorsaságával érje utol a vadat. Többi
testrészét tekintve az a jó, ha a házőrzőhöz hasonlít.
10.
Mindkét fajtának majdnem ugyanazt az ennivalót kell adni. Ha a
gazdaság olyan nagy kiterjedésű, hogy nyájakat lehet rajta
tartani, különbség nélkül minden kutyának megfelelő élelem az
árpadara savóval. Ha ellenben a terület csemetékkel van beültetve
legelő nélkül, tönköly, vagy búzakenyérrel kell etetni,
kiegészítve főtt bab levével, de langyosan, mert a forró
veszettséget okoz.
11. Ezeknek a négylábúaknak, mind a nőstényeknek, mind a hímeknek, csak egyéves koruk után szabad megengedni a párosodást, ha fiatalabb korban megengedik, elveszi testi erejét és elfajzik a természete. Az először kölykezőtől el kell venni a kölykeit, mert a fiatal anya nem táplálja helyesen, és az utódnevelés gátolja testi fejlődésében. A kanok egészen tízéves korukig nemzőképesek, ezen a koron túl nem alkalmasak a szukákkal való párosodásra, mivel az öregek lomhasága az utódokon is megmutatkozik. A szukák egészen kilencéves korukig fogannak, tízéves koruk után erre alkalmatlanok. 12. A kutyakölyköket az első hat hónapban, amíg meg nem erősödnek, nem szabad kiengedni, csakis az anyjukhoz ugrándozni és játszani, ezután a kutyákat éjjel szabadon, nappal láncon kell tartani. Soha ne engedjük meg, hogy idegen kutya szoptassa az olyan kölyköt, amelyiket fajtisztaként akarunk megtartani., mivel az anyatej és az anyai természet közelsége messze jobban befolyásolja a jellem alakulását és a testi fejlődést. 13. Ha az anyának nincsen teje, akkor legjobb kecsketejet adni a kiskutyáknak négyhónapos korukig. Nem kell a kutyáknak hosszú nevet adni, hanem rövidet, hogy hamarabb meghallja a ha hívják, de két szótagúnál mégsem rövidebbet. Ahogyana görögöknél például a Skylaks, latinul Ferox, görögül Lakón, latinul Celer, vagy a nőneműek, mint pl. a görög Spudé, Alké, Rómé, latinul: Lupa, Cerva, Tigris. 14. A kiskutyák farkát születésük után negyven nappal a tanácsolt módon kell levágni. Van egy olyan ér, amelyik a hátgerincükből kiindulva végigfut az összes testrészen, egészen a farok végéig, ezt egy fogóval kell megfogni, kissé kihúzni és elvágni, ennek eredményeként a farok nem nő olyan hosszú lomposra, és amint a pásztorok többsége állítja, távol marad a veszettség, ez a kutyákra végzetes kór.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése