A zsiráf, vagyis CAMELOPARD, Cassius Dio szerint Caesar által került Rómába. Dio el is magyarázza, hogy egészen leopárd kinézetű, csak éppen a hátsó lábai rövidebbek a mellsőknél (ettől egy kicsit instabil) és a nyaka egészen hosszú. Ezeket az apróságot leszámítva kiköpött leopárd, akár össze is lehetne téveszteni a kettőt. De amúgy párduc is lehetne. Végül is, ha már leopárd, akár párduc is lehet...
Iulius Caesar hozatott legelőször zsiráfot Európába Alexandriából. Ez a különös, akkor még ismeretlen jószág valami miatt a rómaiakat a leopárdra és a tevére emlékeztette, éppen ezért nevezték el CAMELOPARDALIS-nak, vagy bizalmasabban CAMELOPARD-nak. Pausaniasnak az indiai teve villant be egy leopárd bundájában, míg Heliodórosz a méretein álmélkodik. A pöttyös bunda és a hosszú nyak mellett az ókori szerzők azért a zsiráf kedves és barátságos természetét is megemlítik (ami ugye nem mondható el az ingatag jellemű macskafélékről). Plinius OVIS FERAE-nak (vad birka) nevezi és Heliodórosz említi, hogy egy kötéllel a nyakán lehet vezetni.
Caesar a Rómába való visszatérését öt különböző diadalmenettel ünnepelte. Ebben a végtelen kavalkádban bukkant fel Kleopátra, aki a Caesarnak szánt ajándékként hozta magával az első zsiráfot. A káprázatos bemutatkozás után a jószág a cirkuszban kapott helyet. Igen, a cirkuszban csúnya dolgok történtek. Cassius Dio is beszámol róla, hogy Caesar a lánya, Iulia halálára emlékezve ünnepi játékokat tartott (több mint 20 éve halt meg gyermekágyban), ahol állatvadászattal szórakoztatták a vérre éhes római népet, és itt bizony kérem, a szelíd és jámbor zsiráf is, mint fenevad vérét és életét a nép legnagyobb megelégedésére.
Azért nem volt ez bevett dolog, hogy egy újonnan ismert állatot azonnal fel is daraboltattak, hiszen a Karthágó elfoglalása után zsákmányolt elefántokat sem végeztették ki, hanem a korabeli állatkertben lehetett megcsodálni őket. Aztán persze minden csoda három napig tart, és a szintén békés elefántok is mehettek az arénába kivérezni. Az egzotikumok, különlegességek megrongálása és elpusztítása amolyan erődemonstrációnak számított. Megteszem mert megtehetem. Mert a világ minden kincse az enyém. Talán a zsiráfokat a rendszeres viadaloktól a végtelenül szelíd természetük mentette meg.
Plinius azt mondja a gazdagságról, hogy azt jelenti, hogy olyan kincset birtokolsz, ami egy pillanat alatt elpusztítható – tehát a gazdagság egyfajta jó viszony a sorsistennővel, hiszen szerencse kérdése. Aki igazán gazdag, annak nem számít semmi értékes elpusztítása, hiszen bármikor szerezhet belőle másikat, a gazdag ember számára nem létezik pótolhatatlan dolog.
Az első zsiráfot sok másik követte, és a törékeny szépség Commodus partija alatt egy orrszarvúval, öt vízilóval és két elefánttal együtt lelte halálát. Ezt, ha minden igaz, Dio a saját szemeivel láthatta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése