Gyakran járok a Lajos utca fele, mégis, az új építésű irodaház valahogy nem keltette fel az érdeklődésem. Egészen addig, amíg alaposan szemügyre nem vettem, hogy mi is az a pici falrészlet az épület oldalában… Nem túl látványos a dolog, de azért észre lehet venni, legfőképp az idegenségével kelti fel az arra járók figyelmét. Közelebbről szemügyre véve a derékig érő falat, néhány bánatos leander és leeresztett kaktusz igyekszik mediterrán hangulatot varázsolni. Ezt nagyon pozitív kezdeményezésnek tartom, legfőképp azért, mert a magyarországi ingyenesen megtekinthető római kori műemlékek nagy része siralmas állapotban van. A hajléktalanok hajléka, végtermékek végállomása. Pedig nem kéne ennek így lennie, nem szabadna így lennie. De ez a Lajos utcai falrészlet jó állapotban van, gondozott. Csak nincs egy tábla (kint- de erről később). Ne akarjak mindent egyszerre!
Az irodaház római kori leleteket rejt. Erről sajnos semmi sem tájékoztat kint- gondolom az őrjöngő tömeget kívánták ezzel az intézkedéssel fékezni. Hát, nem is tépte senki a rácsokat, hogy bejusson. Ám zsebemben az itinerariumommal (nem egy mai darab, de nem indulok nélküle sehova) azonnal vérszemet kaptam, hogy itt bizony látnivaló van. A bejutás kisebb nehézségbe ütközött, de így jár az, aki kivont fényképezőgéppel ront be egy irodaházba… Végül csak bejutottam, és megtekintettem az ízléses, gondozott bemutatót. Az udvar tiszta, rendes, a műemlékek jól körüljárhatók és fotózhatók. És legnagyobb örömömre VAN TÁBLA. Több is, képekkel, magyarázatokkal, térképpel. Egészen átmelegedett a szívem, hogy ilyen is van. Lássuk, mit mond az itinerarium az objektumról:
„A mai Bécsi út mentén, több kilométer hosszúságban a katonaváros nyugati temetőjének parcellái húzódtak. A Lajos utca- Cserfa utca- Bécsi út által határolt telken lévő sírparcella a telek 1995-ben történt feltárása során került elő. A római korban a terület használata, beépítettsége többször változott, kezdetben fából készített, cölöpszerkezetes épület állt itt. Később, a kr.u. 2. századtól kezdődően már temetőként használták. A temetkezések a 3. században véget értek, s a terület rendeltetése a későrómai korban egyenlőre bizonytalan.
A temető néhány sírját a kőfallal körülvett sírkertben helyezték el, amelyek az épület udvarában az eredeti kövekből, a jelenlegi szinten helyreállítva láthatók. A kisebb, négyzet alakú sírkert oldalában megmaradt sírkőtöredék alsó része a Róma városának alapításához kapcsolódó ismert mondát illusztrálja. Az ikreket, Romulust és Remust szoptató anyafarkast pásztor és a sírkövet állító polgár társaságában örökítették meg. A kő eredetije az Aquincumi Múzeumban van. A temetőrész egyetlen szarkofágját a római kor folyamán kirabolták.
A későrómai korszakban egyenlőre tisztázatlan funkciójú kőépület állt a mai Cserfa utca- Lajos utca sarkán, amelynek kőkeretes bejárata és küszöbköve is ránk maradt, s helyreállítva megtekinthető. Az emlékek jelentőségéről magyarázó tábla tájékoztat.”
Néhány kiegészítést azért tennék. A vezetőtáblán a szarkofágról készült fotóban lakik valaki (egy csontváz, meglepő módon). Ám a felirat ott is kitér rá, hogy magát a szarkofágot már a római korban kirabolták. Ám a fotót a feltárás során készítették. És mégis van benne valaki… (regényes fantáziájú kalandorok elengedhetik a képzeletüket.)
Az egyik kőfallal körülvett részbe bárszékeket és virágokat tettek. Elsőre egy kicsit megdöbbentett a dolog, de végül is az egész udvar egészen hangulatos így, noha egy temetőben vagyunk, és koktélozás közben farkasszemet nézünk magával a szarkofággal. Filozofikus kikapcsolódás az élet nagy kérdéseiről…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése