Néhány bejegyzéssel korábban, a Minótaurusz kapcsán volt egy ígéretem, hogy folytatom a történetet. Aztán elfelejtkeztem róla, az idő meg csak múlt és múlt... de most végre teljesítem, itt a folytatás - illetve Ariadné története.
Amikor Thészeusz megérkezett Krétára – az ismert okokból – Ariadné azonnal beleszeretett. Ez a történet vezérmotívuma, amiben a történetírók egyet értenek. És ő adta Thészeusznak a fonalat, amellyel Thészeusz ki tudott jutni a Labürinthoszból. Aztán együtt hajóztak el (és még néhány szerencsésen megmenekült athéni ifjú társaságában) és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Na, nem egészen. A görög mesék nem a boldog végkifejletről híresek.
Az egyik történet szerint Ariadné felakasztotta magát, amikor Thészeusz elhagyta. Nos, ez sem elképzelhetetlen, hogy a szerelemtől józan gondolkodását vesztett leányzó önkezével vetett véget életének. De nem hinném, hogy Ariadné ilyen könnyen feladta volna. Egy másik történet szerint Naxosz szigetére hajózott, és ott Oinarosszal, Dionüszosz papjával élt együtt, mert Thészeusz egy másik nőbe szeretett bele, és elhagyta őt. Ennek van egy olyan verziója is, hogy egyenesen maga Dionüszosz szeretett bele a szépséges királylányba és ’vette feleségül’.
Megint másik változat szerint Araidné gyerekeket szült Thészeusznak (tehát egy darabig még együtt kellett, hogy maradjanak), Oinopiónt és Szatphüloszt. Khioszt is az egyik Thészeusz-fiú emelte, Oinopión (a Khioszi Ión szerint, aki így emlékezik meg a szülővárosáról).
Az amathuszi Paión egészen sajátos módon beszéli el Ariadné történetét. Szerinte egy vihar Küprosz partjaihoz sodorta Thészeuszt, s Ariadné, aki várandós állapotban volt, rettenetesen szenvedett a viharban hánykódó hajón, ezért kiszállt egyedül. Thészeusz eközben igyekezett hajóját megmenteni, de a vihar újra elsodorta a szárazföldtől, ki a tengerre. A küproszi asszonyok gondjukba vették Ariadnét, és kétségbeesett magányában költött levelekkel vigasztalták, mintha Thészeusz írt volna neki. Részvétükkel enyhítettek kínjain, majd mikor meghalt anélkül, hogy gyermekét világra hozta volna, eltemették. Thészeusz később visszatért, és nagyon elszomorodott. Pénzt adott a város lakosainak, hogy Ariadnénak áldozzanak. Két szobrocskát is állíttatott, egyiket ezüstből, a másikat bronzból.
Több naxoszi író különös módon beszéli el a történteket, hogy valójában két Minósz és két Ariadné volt: az idősebb Ariadné Dionüszoszhoz ment nőül Naxosz szigetén, és Sztaphüloszt és fivéreit szülte neki, a fiatalabbikat meg elrabolta Thészeusz, amikor pedig magára maradt, Naxosz szigetére ment, és magával vitte Korküné nevű dajkáját is. Ez a második Ariadné a szigeten halt meg.
Ezeket a változatokat Plutarkhosz írja le a Párhuzamos életrajzok című munkájában, Thészeusznál. Mert tovább is van ám még…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése