Az 1958 óta folyó ásatás egy addig meghatározhatatlan római település teljes feltárásának szándékával indult. Ez különlegesen nagy vállalkozást jelent: be nem épített területen fekvő római település nyomai mintegy 200 hektáron figyelhetők meg. Az elmúlt több, mint 40 év alatt a teljesen feltárható római városból és környezetéből mindössze 7% látható a régészeti parkban.
A feltárt épületek, szintek négy korszakhoz tartoznak. A legkorábbi réteg a kr.u. 1. század második felében, a római hódítás időszakában létrehozott katonai táboré. Ebből, a táborárok részlete kivételével, semmi sem látható. A szentkerület évei- a II. század elejétől a III. század közepéig tartott- a szabadtéri múzeum leglátványosabb és legfontosabb időszaka. A késő római időszakot, Herculia névvel, ugyancsak jelentős középületek, templomok maradványai képviselik. Az utolsó periódushoz a középkori templom és a temető tartoznak.
Gorsium- Herculia látnivalói- térben- jelenleg három egységet alkotnak. A település központja, ahol a katonai tábor, a szentkerület, a helytartói székhely volt- a fallal körülvett város délkeleti sarka- a déli városrész feltárt részei. Kiindulópont mindhárom helyhez a jegyárusító pavilon, a város még fel nem tárt déli kapuja mellett.
Az észak felé, a városközpontba vezető út két oldalán az ásatások során előkerült kőemlékek egy csoportja látható. Közülük P. Aelius Respectus és családjának fehér márvány sírköve a legjelentősebb. A kőtári útról bal felé elágazás vezet a 150 méter hosszúságban kibontott nyugati városfalhoz, amelyet 47 méterenként tornyok erősítettek meg. A délkeleti saroktorony a kikötőhöz vezető nagy, kövezett téren épült. A széles, kanyargó folyóba- mai neve Sárvíz, az ókorban Boliának nevezték- hosszú, kövezett móló nyúlt. Ennek az északi oldalán kialakított öböl volt a városi kikötő. A kikötésre alkalmas cölöpök ma is láthatók.
A városközpont a nyugati és a keleti városkapu között húzódó főutca (decumanus maximus) két oldalán alakult ki. A nyugati városkapu erős falakkal épített négyszögletes helyiségből állott, külső oldalán két nagy torony védte. A kapu előtti térben látható falmaradványok feltehetően a II/III. századi város vámépületéhez tartoztak. A főutca déli oldalát a helytartói testőrség laktanyája foglalja el, amelynek keleti végén építették fel a tatárjárás után Föveny kis középkori templomát. Az utca északi oldalán, a laktanyával szemben, a nagy palota látható, központi udvar körül kialakított helyiségekkel. Bal oldalán négy helyiséges fürdő, az északi oldalon reprezentatív termek. A felsorolt épületek- a középkori templom kivételével- a IV. századi városhoz tartoznak. A palota építését megelőző időszakból származik a III. században elpusztult templom. A főutca melletti következő jelentős épület a IV. század végén épült ókeresztény bazilika. A templom északkeleti sarkán az V. század elején téglából kis keresztelőmedence épült. Ugyanebből az időszakból való a Krisztus- monogrammal díszített márvány oltárkorlát, a hazai V. századi keresztény művészet egyedülálló alkotása. Valószínűnek látszik, hogy a bazilika megújulása idején, a római uralom utolsó évtizedeiben püspök költözött a város falai közé. A korai kereszténységben a keresztelés a püspök tevékenységéhez tartozott.
A védőépületben a bazilika előtti lakóház mennyezetének és egyik falának freskói láthatók. A bazilika keleti oldalát a II. és a III. periódushoz tartozó emlékek teszik nehezen áttekinthetővé. A IV. században itt volt az észak- dél irányú főutca (cardo maximus), amely az északi és a déli városkaput kötötte össze. A korábbi épület a szentkerület ünnepségére érkező követek szállásául szolgált. A tágas belső teret a nyugati, déli és keleti oldalon kis szobák sora vette körül, az északi oldalon lévő termek tanácskozások céljára szolgáltak. A szállóhelytől északra emelkedett a négycellás capitoliumi templom, amelyben eredetileg Iuppiter, Iuno és Minerva kultusszobrai álltak (ezek közül egészében csak Iuno Intercisába hurcolt ülő szobra marat meg, továbbá a Iuppiter- szobor feje). A cellák mellett egy áldozati hely látható. A templom mögött már az északi városfal húzódott, kisméretű északi kapuval és két toronnyal. A vendégház keleti oldala fölött, a decumanus maximus mellett egy másik ókeresztény templom falai láthatók.
Az észak- déli irányú utcától keletre eső tágas területet a szentélykerület (area sacra) épületei illetve a központi tér (forum) foglalták el. A központban hatalmas, 90 méter hosszú teret alakítottak ki, amely a Római Birodalom legfontosabb terének a Forum Romanum hosszával azonos. A tér két végét egy- egy templom zárta le. Ezek közül a keleti oldalon lévő 40 méter hosszú, 14 méter széles volt, a legnagyobb ismert antik templom Pannoniában. Ebben láthatjuk a szentkerület legfontosabb épületét, az istenné nyilvánított császárok templomát. Valószínű, hogy a II. század második felében, a marcomannok ellen vívott háborúban súlyos kárt szenvedett templomra vonatkozik az a felirattöredék, amely szerint Septimius Severus császár saját költségén hozatta rendbe a templomot. A tér nyugati oldalát másik templom zárja le. A templom közelében előkerült Silvanus- oltárok és –szobrok alapján a háromcellás templom valószínűleg a helyi kelta lakosság legjelentősebb istenségeinek tiszteletére épült. A tér északi oldalát reprezentatív fal zárta le: három lépcsősor vezetett fel a fal mögött magasabb szinten létrehozott csarnokokhoz, illetve a keleti oldalon lévő épületekhez. A lépcsők között két díszkút látható: a medence fölött elhelyezett reliefen víziistenek láthatók, akik korsóból öntik a vizet a medencébe.
A lépcsőkön át megközelíthető felső szintet a szentkerület szertartásainak helyet adó két nagy csarnok foglalta el. A nyugati oldalon, a 60 méter hosszú csarnok apszissal záródó végében nagyméretű oltár állott, a feltáráskor talált nagy tömegű égett gabonamag alapján az áldozat színhelyének tekinthető. A mellette lévő épület déli, a forum felőli nagy csarnoka öt helyiségre oszlott, valószínűleg a provincia öt városának küldöttjeinek elhelyezésére. Az ötrészes csarnok túlsó oldalán keresztben kialakított teremből lépcsőn, oszlopokkal díszített, fedett fülkébe lehetett felmenni, ahonnan a szertartások alkalmával a főpap- látogatása esetén a császár- a városok küldöttjeihez szólhatott. A négyszögletű fülke mögötti, oszlopokkal díszített téren egy forrásszentély, egy kis méretű templom, a középen két négyszögletes bennszülött templom állott. Valószínű, hogy az ötrészes csarnokot északon lezáró helyiség, valamint a kis templomok terét nyugati és északi oldalán oszlopokkal díszített falak adtak helyet a Róma fennállásának 900. évfordulójára készített mitológiai reliefeknek.
Az ötrészes nagy csarnok keleti oldalán állott a tartománygyűlés reprezentatív épülete gazdag freskó- és stukkódíszítéssel. Az épület padlója alatt került elő a tartománygyűlés/szentkerület említett pénztára.
A további épületek közül egyikük talán Marcus Aurelius istenné nyilvánított császár hamvait őrizte.
A keleti városfal az Aquincum felé nyíló városkaputól (még nem összefüggően) a déli saroktoronyig követhető nyomon. A falaknak (mint az északi oldalon is) csak nyoma volt megállapítható, a középkorban Székesfehérvár építkezéséhez az alapokig elbontották. A városfal délkeleti sarkában egy nagyobb, feltételezhetően egyházi vonatkozású épület került elő.
A városfalon kívül kialakult negyedekből egyenlőre csak a déli városrész látható. Az I-II. században földbe ásott putrik egy sora került itt bemutatásra, IV. századi épületek, továbbá a városnegyed elhagyása után kialakított temető.
A temető szomszédságában húzódott Gorsium második katonai táborra utaló árka. A „tábor” területén nem kerültek elő falak, barakkok, parancsnoki épület, a római erősség más építménye. A „tábor” területén egyetlen épület volt. Ennek alapján valószínűtlen, hogy állandó helyőrség katonai táborának tekintsük. Lehetséges, hogy a marcomann háborúk idején, átvonuló csapatok számára fenntartott terület volt. Valószínűbb azonban, hogy a Gorsiumban egymást keresztező hét út csomópontjában az útellenőrzést végző beneficarii állomáshelyét feltételezhetjük benne. A IV. század végéig használták.
Az épületmaradványokban elhelyezett kőemlékek mellett a teleülés történetéről és leletanyagának kiemelkedő darabjaiból az egykori uradalmi pincében rendezett kiállítás ad kiegészítő képet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése