Gorgók

Nőnemű szörny teremtmények.

   Homérosz csak egy ilyen lényt említ: a Gorgót, aki az Alvilágban él. Hésziodosz hármat számol, ezek: Szthénó, Eurüalé és Medusza. Ők Phorkhüsz és Kétó lányai, tehát Gaia és Pontosz unokái. Tartózkodási helyük nem esik messze a Heszperidák kertjétől.

   A Gorgók undorítóan ocsmányak: fejük hatalmas, szájukból vaddisznóagyar meredezik, hajuk felborzolt pikkelyű, tekergő kígyókból áll,s bárkit kővé dermesztenek tekintetükkel. A kezük és a karjuk bronzból van, nyakukat is pikkelyek borítják, s hátukon hatalmas aranyszárnyak ragyognak. A három közül egyedül Medusza halandó: neki végül Perszeusz vágta le a fejét, s kicsorgó véréből született a szárnyas csodaló, Pégaszosz és Khüszaór, a harcos, akinek aranykardja volt.Mindketten Poszeidón gyermekei is.A nagy tengeristen akkor szeretett bele Meduszába, amikor az még szép, fiatal lány volt: szörnyeteggé a féltékeny Athéné istennő változtatta. A legismertebb hagyomány szerint Athéné később riválisának levágott fejét a pajzsára helyezte, s örökéletűvé tette azt a hatalmas erőt, amely képes volt kővé dermeszteni mindenkit, aki a fejre ránézett. Így lett Gorgóphoné (a Gorgó-fejjel elpusztító) Athéné egyik mellékneve.

   Más változatok szerint Medusza feje Argoszban van eltemetve (Pauszaniasz).

   A Gorgók általában - főleg Medusza, aki a leghíresebb - eredetileg rituális maszkok voltak, amelyeket a házak bejáratánál akasztottak fel, hogy távol tartsák a szemmelverést.