Egy vers - több nyelven

   Egy Martialis-vers került elém németül és angolul, egyéb források keresése közben. Magam sajnos nem bírok a latinnal és a vers magyar fordítását sem ismertem, gondoltam, tanulságos lenne lefordítanom németről és angolról, aztán összevetni egy latinból fordított magyar műfordítással, és hozzáértő segítségével az eredeti, latin szöveggel is.

   Érdekes dolgok derültek ki. Például, hogy a második sorból a derék Nyugat-európaiak elhagyták Mars isten nevét. Lehet, nem találták fontosnak. Úgy gondolom, egy ókori szövegből kihagyhatatlan bármelyik említett isten neve. Ma is szükséges megérteni és megértetni, hogy akkor még az istenek, a vallás, a hétköznapok részei voltak, még ha, különösen a rómaiak, nem mindig tudták már, mit miért csinálnak, tán néha még meg is mosolyogták, de, hogy ne járjanak az istenek kedvébe, azt azért nem merték megtenni.

   A másik dolog ami feltűnt, hogy az eredetileg szatirikus műből a német és angol fordításban nem volt egyértelmű a poén, így elveszett belőle a lényeg. A németnél a „sie gaben sich zugleich geschlagen”- ból szerintem csak az együttes vereség következik, de maga az együttes halál ténye nem, hiszen élve is harcképtelenné válhatunk. Hasonlóan az angol „matched well they together yield.”. Nagyszerű viszont a magyar „s párban is estek el ők” fordítás. Így válik igazán humorossá Cézárunk tette, hogy két halott gladiátort hirdet ki győztesnek, eleget téve a sokaság kérésének.

Magyarul:

Priscus tartja magát, ugyanúgy, mint Verus, a harcban,

és nem bírt köztük dönteni Mars maga sem.

Már kiabálják: itt az idő felmenteni őket,

ám Caesar a szabályt tartja be mégis, azaz

pajzsuk nélkül kell folytatni az ujjemelésig,

s ő egyet tehet itt, pénzadományokat oszt.

S egyszer végeszakadt, és megszületett az eredmény:

párban harcoltak, s párban is estek el ôk.

Mindkettô megkapta a pálmát és a fapálcát:

dupla vitézségért íme a várt jutalom.

Mások alatt sose volt ilyen ám, Caesar, csak alattad,

hogy két ember küzd, s győz ez is és amaz is.

Latinul:

Cum traheret Priscus, traheret certamina Verus,

esset et aequalis Mars utriusque diu,

missio saepe uiris magno clamore petita est;

sed Caesar legi paruit ipse suae; -

lex erat, ad digitum posita concurrere parma: -

quod licuit, lances donaque saepe dedit.

Inuentus tamen est finis discriminis aequi:

pugnauere pares, subcubuere pares.

Misit utrique rudes et palmas Caesar utrique:

hoc pretium uirtus ingeniosa tulit.

Contigit hoc nullo nisi te sub principe, Caesar:

cum duo pugnarent, uictor uterque fuit.

Angolul:

 While Priscus drew out, and Verus drew out the contest, and the prowess of both stood long in balance, oft was discharge for the men claimed with mighty shouts ; but Caesar himself obeyed his own law : that law was, when the prize was set up, to fight until the finger was raised ; what was lawful he did, oft giving dishes and gifts therein. Yet was an end found of that balanced strife : they fought wellmatched, matched well they together yielded. To each Caesar sent the wooden sword, 4 and rewards toeach : this prize dexterous valour won. Under no prince but thee, Caesar, has this chanced : while two fought, each was victor. 

Németül:

Als Priscus genauso wie Verus immer noch weiter kämpfte

und lange Zeit der Ausgang für beide unentschieden war,

erbat man mit lautem Geschrei die Entlassung für die Männer.

Aber Caesar gehorchte seinem eigenen Gesetz:

Das Gesetz war, mit abgesetztem Schild zu kämpfen,

bis einer den Finger heben würde. Was ihm erlaubt war:

er gab oft Schüsseln und Geschenke.

Dennoch ist ein Ende des gleichen Kampfes gefunden worden:

Sie kämpften gleich, sie gaben sich zugleich geschlagen.

Jedem schickte Caesar den Stab und jedem die Siegespalme:

Diesen Preis brachte die erfindungsreiche Tapferkeit ein.

Das konnte nur unter deiner Herrschaft geschehen, Caesar:

Obwohl zwei kämpften, waren beide Sieger.