Istennők alkonya

  Ma már minden megvásárolható, nincs az a dolog, amit pénzben ki ne lehetne fejezni. Talán az örök élet, a halhatatlanság az a téma, amit még nem lehet kilóra megvenni. Bár élet és halál kérdésén is vitatkozunk: kinek szabad, kinek nem, kitől vegyük el és kinek adjunk. Talán ez jelen korunk egyik legsúlyosabb kérdése. De minden más megvásárolható, az emberek is, a testük is, a lelkük is. Eladtuk a testünket, lelkünket, és nem maradt semmi intim szféra, nem maradtak titkaink, sötét zugaink, ki nem mondott vágyaink. A szexualitás közügy, amolyan szabadidős tevékenység, amit ha nem művelsz, kilógsz a sorból. Nyomatékosan az arcodba tolják, hogyan és miként KELL csinálni, és legfőképp kell csinálni. És természetesen beszélni kell róla, és minden létező csatornán hirdetni a saját szexualitásunkat. Folyamatosan legyél vonzó, legyél nő/férfi, buzogjon benned a termékeny energia, a csí helyett a potenciál járja át a mentális csakráidat. Pedig ez már rég nem arról szól, amiről szólt egykor - mármint a nemiség kérdése. Nem jó vagy rossz dologként említem, igyekszem magára a változásra koncentrálni. 

   A szexualitás valaha a termékenység feltétele volt. A régi istennők termékenyek voltak, miattuk és nekik köszönhetően volt mit enni, születtek állatok, akiket meg lehetett enni, akiket munkára lehetett fogni. Az ősi istennőknek köszönhetően borult virágba tavasszal a természet és ébredt fel az élet. Az istennők termékenysége bontotta ki a magokat és szárította fel a fagyott sarat, az ő termékenységük fakasztotta a tehenek tejét és óvta a gödölyéket. Az ősi istennőknek hatalmas, titokzatos kultuszaik voltak, bonyolult rítusokkal tisztelegtek előttük és kérték a jóindulatukat.

   Mert a Nagy Anya, az élet kezdete és vége korántsem volt egy bájosan mosolygó, elégedett mami. Szeszélyes, önfejű, bosszúálló. A női mágia az emberek által ismert mágiák legsötétebbje. Elég rossz a marketingje mindennemű női misztériumnak... Ennek legfőbb oka, hogy a férfiak világában férfiak mondják ki a mértéket: és bizony ők a női mágiát igencsak sötétnek zsűrizték. Talán mert félnek tőle. Félnek, mert nem értik és nem tudják utánozni a Nagy Anya varázslatát. A születés és a halál titkát. Hogyan jön az élet a semmiből és miért múlik el? Ez az a pont, ahol a történelem legerősebb férfiúi is térdre kényszerültek, a Nagy Anya mágiája.

   A mezopotámiai Inanna istennő a pásztor Dumuzival hált, és Mezopotámia gazdag és termékeny lett. Dumuzi maga is istenné lett, de ő csak eszköze a női termékenységnek, nem főszereplője. Dumuzi megtermékenyít, nem maga a termékenység. A termékenység maga a szeszélyes istennő, ő hordozza magában az életet. Inanna mintegy elfogadja Dumuzi áldozatát, befogadja őt, aki méltó hozzá, hogy az életet együtt ébresszék fel. Ennek allegóriájaként Mezopotámia királya az év kezdetekor, tavasszal rituálisan Inanna istennővel hál, hogy biztosítsa földje és népe termékenységét. Ezért a régi királyok, uralkodók vére, vérvonala az élet, az ő termékenységük a nép, a föld, a társadalom termékenysége, gazdagsága, gyarapodása.

   Aztán sok víz lefolyt a Tigrisen és az Eufráteszen, és valami véglegesen megváltozott. Egy megfoghatatlan pillanatban a dolgok menete visszavonhatatlanul megfordult. Az istennőket azért még megünneplik, de már nem tudják, hogy miért. A rítusok maradtak, a tartalom elveszett. Az istenek leteperik az istennőket, és ha nekik úgy tetszik, kedvükre erőszakolják meg az istennőket, sőt, a szemrevalóbb halandó nőket is. Már nem a nők, az istennők lettek a termékenység hordozói, hanem a férfiak, a férfi istenek. A férfiak előtérbe kerültek, és már nem az istennő, hanem az isten válik a termékenység szimbólumává, ő termékenyíti meg az istennőt, aki szinte csak mint egy a termékenység befogadására alkalmas edény szerepel. Ugye ez az edény-allegória egészen a keresztény kultúrkörig virágzik, gondoljunk csak a Grál- értelmezésre (egy teória a sok közül, de mindenképp elgondolkodtató), ahol a Grál maga az anyaméh.

   A férfiak egyre fontosabbak lettek, és lassan elfelejtettük, hogy az istennők pattintják ki a magokat, és nem az istenek. Az istennők, a fekete föld sötét misztikája az, amitől a növények megnőnek, a csikók lábra állnak. A férfiak rettegte sötét varázslatok a mozgatórugói az életnek, a növekedésnek, a gyarapodásnak - és a halálnak is. Apollón napsugarai nevelnek és növesztenek, de egyben gyilkosak is. Apollón sugarai adnak, de nem teremtenek. Az anyaföld termékeny és életet ad, de be is fogadja azt, aki elért útja végére. Mindkét pólus életet ad és gyarapít, de csakis együtt képesek a földi élet egyensúlyát fenntartani. Pallasz Athéné is bár Zeusz fejéből pattant ki, szülőanya közreműködése nélkül, és Héra, féltékenységében, hogy férje nélküle utódot nemzett, apa nélkül szülte meg Héphaistost, aki sántára sikeredett, ezért az istennő elfordulva gyermekétől levetette az Olümposzról. Még az istenek sem hozhatnak létre utódokat a másik nélkül (legalábbis nem olyanokat, amilyeneket szeretnének) - a természet rendje ezt követeli.

   Aztán a férfiak "hatalomra" törésével megkezdődött a nők kisajátítása: a görögöktől kezdve a nő nem ura a saját testének, nem dönthet a saját életéről. A görög feleség szinte be volt zárva az otthonába: megszabták, hogy kivel érintkezhet, mikor mit csinálhat. A görög nőnek nincs szava: Télemakhosz is egy laza 'menj a szobádba, a beszéd a férfiak dolga' félmondattal elintézi anyját, Pénelopét, aki Odüsszeuszt várva a potyaleső kérők gyűrűjében szót mer emelni az énekmondó rhapszódosz dala ellen. Más dalt szeretne hallani, valami vidámabbat.

   A római nő ehhez képest nagy szabadságban élhet: (szinte) oda ment, ahova akart, azt csinált, amit akart - az erkölcs határain belül. Persze ezek a "lehetőségek" a férfiak világához képest igencsak megnyirbált szárnyú madarak. Ám a nő teste már nem az ő tulajdona: nem vállalhat gyereket, akitől és amikor akar, nem dönthet úgy, hogy nem szül gyereket, nem érintkezhet bármelyik férfival kedvére - ellenben a férfiaknak ez teljes és elismert joga. A férfi rendelkezik felette, a nő annyit dönthet, mint egy kisgyerek: semmit. Először az apja tulajdona, aztán a férjéé, ha nem ment férjhez, akkor pedig gyámja van.

   Az istennő már nem a termékenység királynője, a természet isten-anyja, hanem egy edény, ami kiszolgálja a férfi termékenységét, talajt ad a férfi potenciáljának. A régi istennők már elköltöztek valahova máshová, és a fölbomlott rend csak káoszt és viszályt szül.