A napi kétszeri fogmosás egészen bevett gyakorlatnak számít korunkban. El sem tudjuk képzelni ezt a szokványos napi rutint fogkefe és fogkrém nélkül. De mióta is van nekünk fogkefénk?
Azzal tisztában vagyunk, hogy a szájápolás és a fogak tisztán tartása évezredek óta fontos dolog. Amit a mai fogkefe ősének tekinthetünk, az az eszköz valamikor 3500 évvel időszámításunk kezdete előtt bukkant fel, az egyiptomiak és babiloniak használták. Ezek a rágógyökerek voltak, a Salvadora persica fa (perzsa fogkefefa, mustárfa) gyökereit, hajtásait, ágait hagyományosan a fogak tisztítására használták. Feldarabolták és addig rágcsálták, amíg a vége teljesen ki nem rojtosodott. Ekkor már teljesen úgy lehet használni, mint a mai fogkefét. Rágás közben a fa kellemes nedvet enged ki magából, fanyar ízű, összehúzó hatású tannint. A tannin szerves cserzőanyag, antiszeptikus hatása van. Az iszlám tanítás szerint az ima teljesítése előtt kell használni, siwak vagy miswak néven említik. Egyébként Magyarországon is lehet kapni, én egy biobolt kínálatában akadtam rá.
Másik hatékony fogtisztítási módszer a bambuszpálcára kötözött vaddisznószőr. Az egyiptomiak fogpiszkálót is használtak a megfelelő szájhigiéne érdekében.
Azért, hogy eltávolítsák a lepedéket, gyakran sót és/vagy krétát dörzsöltek a fogaikra. Az első fogkrémet is az egyiptomiaknak köszönhetjük: habkőből és borecetből készült keverékkel tisztították fogaikat. Természetesen a történelem során számos olyan fogkrém-recept is született, amiről jobb, ha nem emlékezünk meg...
Volt, amikor csiszoló porként porrá zúzott ökörpatát vagy tojáshéjat kevertek a fogkrémbe (mind a mai napig ez a fogkrém 'működésének' az elve: a csiszoló hatású adalékanyag). A görögök és a rómaiak is nagy hangsúlyt fektettek a szájápolásra. Ovidius is felhívja a figyelmet, hogy a légyottok előtt a szádat feltétlenül takarítsd ki. A csiszoláshoz előszeretettel használtak őrölt osztriga-héjat, csontokat és porrá zúzott egérkoponyát. Szájvíz gyanánt a vizeletre esküdtek. A vizelet erős ammóniatartalma a legjobb fogfehérítő-szer, ráadásul a fogszuvasodást is meggátolja. Természetesen senki sem a saját vizeletét használta erre a lélekemelő feladatra. A tehetős római a Portugáliából hozott vizeletre esküdött, mert azt tartották a legerősebbnek. Figyelembe véve, hogy mennyit utazott a gargarizálni való pisi Portugáliából Rómába, biztosan tényleg nagyon erős lehetett!
Azért az ókorban is akadtak kevésbé gyomorforgató és határozottan olcsóbb fogtisztítási lehetőségek, mint például a zsályalevél rágcsálása. Bár tapintásra puhának tűnik, a nyelvet megdörzsölve a levél olyan, mint a smirglipapír. Elveszi a kellemetlen szájszagot, és ez már önmagában is jó dolog. Ugyanezen levéllel a fogakat is át lehet dörzsölni és a szennyeződés eltűnik.
Természetesen ha elég gazdag vagy, nem kell magadnak pepecselned fogaid tisztán tartásával. Semmi szükség hogy megküzdj a rossz fogakkal és a szájszaggal. Az ókori római tehetősek külön rabszolgát alkalmaztak erre a feladatra, hogy tisztán tartsa a fogaikat.
Egyébként a vizeletet rengeteg területen használták, így tényleg lehetett egy jellegzetes 'buké'. Mindenhol.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése