A fogászati beavatkozások bár nagyon újkeletű dolognak tűnnek, nem azok. Már az ókori görögök és egyiptomiak is írtak a fogpótlásról és a fogak egészségének megőrzéséről. Ám egy érdekes fogászati lelet az etruszkoktól származik. A leleményes fogpótlás:
Bár az etruszk fogászattal kapcsolatos ismereteink finoman szólva hiányosak, azért annyit tudunk, hogy a hiányzó fogakat előszeretettel pótolták arannyal. A laza fogakat, vagy az olyanokat,amik tényleg csak a "kirakatba" voltak jók (tehát rágni nem lehetett velük, csak legalább a hiány nem látszott) arany szalagokkal rögzítették. A fogak rendbetételét meglepő módon nem az orvosok vagy a fogorvosok végezték, hanem az aranyművesek. Talán ezért is nincs korabeli szó a fogorvosra.
Az etruszkok hihetetlenül finom és intelligens nép voltak. Ezt eddig is tudtuk, de újra és újra rácsodálkozunk. Szerették a szépet és a luxust, és ha valamijük nem volt meg, nem voltak restek elutazni a tudásért, hogy megtanulják. A fogászati kérdéseikre Egyiptomban és Föníciában kaptak választ.
A halottaikat szentnek és érinthetetlennek tekintették, ezért a halottaik fogait nem használták fogpótlásra. Viszont az ökrök és a borjúk fogait előszeretettel használták műfogként. A legkorábbi leletek i.e.700 körülre tehetőek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy előtte nem készítettek fogpótlást, csak annyit, hogy a legrégebbi lelet ennyi idős.
Néhány etruszk fogpótlás fennmaradt a mai napig. Ezeket elnézve el tudom képzelni, hogy mennyire fájdalmas lehetett, és mindehhez a mai fogászati beavatkozás - smafu. Az apró aranyszalagok körbefogták a fogat, amit vagy kis szögekkel rögzítettek, vagy ráforrasztották az ép fogakra. Ha a fogászati eszköz foghiányt hivatott pótolni, ezek a pántocskák tartották meg a műfogat.
Hasonló megoldással találkozunk a rómaiaknál is (nahát, hogy ezt is az etruszkoktól tanulták!). Egy cementbe ágyazott, a saját fogra ráforrasztott arany műfogat szinte lehetetlenség volt eltávolítani, még az aranyra éhes rablóknak se ment könnyen. Az i.e.450-es évekre tehető Tizenkét Táblás Törvény ki is mondja, hogy tilos a halottal aranyat a sírba helyezni - kivéve a műfogsorát, fogpótlását. Ez a törvény, rendelkezés arra utal, hogy bizonyosan sok római veszítette el a saját fogát és volt kénytelen műfogakat bevetni a tökéletes mosolyért. Bár van egy olyan elmélet is, hogy azért készült ilyen sok műfog, mert az aranyfog egy státusszimbólum volt. Tény, hogy tényleg csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, ám kevéssé tartom valószínűnek, hogy valaki önként felvállalja a fájdalmas fogászati procedúrát, kárt tesz a saját, ép fogaiban csakis azért, hogy megmutassa, ő ezt is megteheti. Persze ma is vannak olyan magamutogatók, akik az ép és egészséges fogaikat megfúratják azért, hogy egy követ beleragasszanak. Szóval az ember és a szellem mit sem változik, hiába gázolnak át rajtunk az évezredek.
Bárhogyan is, a halottak legalább megtarthatták a műfogsorukat, hogy a túlvilágon is kellemes mosollyal fogadhassák az öröklét kihívásait. Már ha nem rabolták ki őket...
Hmmmm...egy elgondolkodtató nap margórája, amikor azzal vigasztalom magam a fogorvosi székben agonizálva, hogy régen sokkal rosszabb volt. Köszönet érte Múzsámnak, aki erejét megfeszítve küzd a lehetetlenért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése