Személyek: Medea
Iason
Creo
Medea dajkája
Hírnök
Medea gyermekei
Corinthusi örgek Kara
Seneca izgalmas író. Már életében megosztotta az olvasóit – imádták és gyűlölték. Suetonius szerint „homok mész nélkül” (Caligula 53,2). Úgy tartják, hogy a tragédiáit nem előadásra, hanem felolvasásra szánta, legfőképp neveltjének, Nerónak erkölcsi fejlődésére. Ám ezek a darabok igenis előadhatóak, még ha nem is teljes színházi közönség számára, hanem inkább egy szűk társaságnak.
Legtöbbször azt róják fel Seneca hibájának, hogy a hősök változatlanok, vagyis nincs jellemfejlődés. Ez azért is nem igaz, mert itt van például Medea, aki bosszúból leöli saját gyermekeit. Medea valójában hatalmas változáson megy keresztül: a gonoszság magva eleve megvolt benne, de a mű végére ez a gonoszság teljes mértékben kifejlődik, átalakul: a szemünk láttára születik meg a kétségbeesett nőből a legendás démon, a Sötét Királynő, aki Sárkányfogatos szekerén elvágtat az égbe és csak pusztulást és romlást hagy maga után.
Első felvonás
Medea tragédiájával bepillantást nyerhetünk a mágia – a sötét mágia – világába. A világon a leghatalmasabb és egyben legtitokzatosabb varázslat a szerelem, és ennek az alkímiája bugyog végig az egész tragédián, ebből a mágiából születik meg a démoni nő, aki a szerelem által lett az, aki a világ talán legsötétebb varázslónője. A 'Medea' valójában egy romantikus mű, a világirodalom talán legszenvedélyesebb és legvégzetesebb alkotása, amit csak kevesen tudtak az évezredek alatt megérteni és átadni. A legmélyebb és legsötétebb szerelem dala. Adamik Tamás úgy fogalmazta meg, hogy Euripidész Medeája a bosszú darabja, míg Senecáé a szerelemé.
Az első felvonás nyitánya már önmagában megalapozza az egész mű hangulatát: Medea mereven áll, kezeit sötéten összekulcsolva – hangzik az utasítás. Medea a legfélelmetesebb alvilági erőket – istennőket – hívja, mégpedig a saját férjéhez, aki épp új házasságot kíván kötni. A megszólítottak között a legfontosabb talán Iuno Lucina, akiről első pillantásra nem gondolnánk, hogy a sötét varázslatokban segédkezik, hiszen a szülés, a születés istennője, a szülő nők segítője. Úgy tartották, hogy Iuno a Hold alakjában segíti a szülést, tehát teliholdas éjszakán a legkönnyebb a szülés. Medea pedig nem is férjéhez, Iasonhoz hívja a Fúriákkal és Hecatéval együtt a Hold-istennőt, hanem az új feleség nászágyához. Iasonnak sokkal nagyobb büntetést szán: éljen és szenvedjen.
Ám a sötét erők felébresztése közben Medea megmutatja sebzett szívét:
„...csak éljen ő, más városokban koldusan,
űzött, riadt, gyűlölt, hazátlan kóbor eb,
s engem kivánjon, más küszöbjét koptató
rosszhirü vendégként...”
Bár nem fogja megtenni, de eljátszik a gondolattal, hogy személyesen gyújtja rá a fiatal párra a hálószobát (hiszen Medea Napleány, apja Aétész a Nap fia, így indokolt a gyújtogatási ambíció), és már lelki szemei előtt látja a lángokban perzselődő ifjú házasokat, amint áldozati baromként vonulnak az alvilági istenek színe elé. Ám Medea ennél sokkal józanabb, megállapítja, hogy ez a kirohanás csak amolyan női hiszti, nem illik egy olyan hatalmas varázslónőhöz, mint Medea. Ide több kell: hideg fej és egy jó terv. Itt tudjuk meg, rögtön az első monológban, hogy tulajdon kezével ölte meg öccsét, Apszutroszt (vagy Abszutroszt), feldarabolta, majd tagjait a tengerbe dobta. Ám ezt is amolyan tinilányos semmiségnek tekinti, Iasonnak azonban ennél jóval több kell:
„...ám szerényen szóltam szerfölött:
még szűzen tettem így; forróbban égj harag!
Nagyobb bűn illik már hozzám, ki szült fiat.”
A Kar viszont nincs Medea pártján: áldást kérnek az új – és jogos – házasságra. A boldog házasságot segítő isteneket hívják, termékenységet és bőséget kérnek az ifjú párnak, mintha Medea szavai semmit sem jelentetnének, nem reagálnak, reflektálnak rá.
Második felvonás
Ismét Medeát halljuk, amint önmagával vitatkozik, győzködi magát, hogy Iason nem érdemli meg a szerelmet. Peliász, Iolkosz királya küldte el Iasont az aranygyapjúért, ám amikor Iason sikeresen visszatért, a királynak nem akarózott teljesíteni az ígéretét. Medea vállalta magára a nem túl megtisztelő feladatot, hogy leszámol Peliásszal. Csellel rávette Peliász lányait, hogy darabolják fel az apjukat és főzzék meg: a mészárlást fiatalító varázslatként mutatta be, ám a fiatalítás természetesen elmaradt. Iason részéről a várt hála elmaradt. A férfi a legkevésbé sem volt büszke Medeára (bár nem ellenkezett, hogy Medea végezze el a piszkos munkát).
Belép Medea dajkája, próbálja csitítani a méregtől tomboló nőt. Bár ha tényleg ismerné Medeát, tudná, hogy ez csak olaj a tűzre. Medea lakonikus válasza a csendes beletörődésre:
„A sors erőstől fél, erőtlent eltipor.”
És egy másik kikezdhetetlen érv a meglapulás ellen:
„Ki nem remélhet semmit, az mit sem veszít.”
Medea hajthatatlan, hiába győzködi a dajka. A vita kellős közepén beállít a király, Creo. Hozzánk szól, szavaiból süt a gyűlölet: Iason volt az, aki rábeszélte őt, hogy ne végeztesse ki Medeát, hanem száműzetésbe küldje. Gyűlölete tele van félelemmel, hiszen nem engedi, hogy Medea közel kerüljön hozzá. Creo igazi autokrata király, nem érvel, nem indokol. Ő a király, és az van, amit ő mond, Medea feladata megtanulni engedelmeskedni. Nem ez tűnik a legjobb taktikának egy bizonyítottan nagy hatalmú varázslónővel szemben...
Medea viszont megfontoltan és okosan érvel Creóval szemben. A szerencse forgandó, hiszen ő is királylány volt egykor, most pedig kegyvesztett lett. Creo Peliász lemészárlását hozza fel, de a megfontolt Medea taktikusan nem tagad semmit, nem kezd el magyarázkodni vagy védekezni. Creo tudott erről az „ügyről” akkor is, amikor befogadta őket. Ha viszont ez mégis megfeküdné a fenséges gyomrát, Medea szívesen távozik, akár száműzetésbe is, de csakis úgy, ahogyan érkezett: Iasonnal együtt.
Creo viszont Iasont teljesen ártatlannak tekinti ebben az ügyben, Medea tervelte ki és hajtotta végre, így Iasont mintegy felmenti mindennemű bűnösség alól. Medeáról viszont igencsak lesújtó véleménnyel van:
„Te, csak te, csúfos gaztettek kovácsa, te
merészelsz minden rosszat, férfimód erős,
asszony létedre, s hírnevedre mit sem adsz.”
Creo egészen egyszerűen nagyon fél Medeától. Királyi udvar ide vagy oda, ezidáig nem találkozott Medeához hasonló önálló és független nővel, aki nem egy férfi függeléke, dekoratív kiegészítője, hanem egy teljes értékű ember, aki felveszi a versenyt a férfiakkal.
Medea most mondja ki a legfőbb mentségét: amit tett. Szerelemből tette, Iasonért tette, nem önmagáért. Számít ez? Fontos, hogy mi a célja a bűnnek? Kétségtelenül elgondolkodtató vonulata a történetnek, ám Creo elengedi a füle mellett,nem is reagál rá, hanem csak sürgeti Medeát megmaradt tekintélyének morzsáival, hogy menjen már el végre.
Végül köztes kompromisszumként Medea csak időt kér, egy kis haladékot, hogy ha már a saját gyermekeit nem viheti magával, legalább hadd búcsúzzon el tőlük. Creo persze cselt sejt, de nem mer tovább vitatkozni. Azért kivégzéssel fenyegetőzik, de annyira súlytalan minden szava Medea csendes beleegyezése mellett, hogy már inkább bánja, hogy egyáltalán kimondta őket. A Kar az argonauták útjáról énekel.
Harmadik felvonás
Medea még mindig küzd a szerelmükért. Ismét felbukkan a motívum, hogy minden, amit tett, azt Iasonért tette. Medea tényleg mindenét feladta: királyi származását, kincseit, vagyonát, előkelő és kényelmes életét, a becsületét és a tisztességét – és soha nem kért semmit cserébe. Most is csak annyit kér, hogy menjenek együtt, ha már menni kell. Medea nem először szembesül vele, hogy az imádott Iason nem áll ki mellette, a csodált férfi akaratgyenge és pipogya, mi több, nem hogy nem szereti szerelemmel Medeát, gyermekei anyját, hanem egyesen fél tőle. Ezért a nem túlzottan erényes férfiért küzd Medea, és tűzön-vizen keresztül próbálja menteni a szerelmüket, ami a párbeszéd során kiderül, hogy csakis Medea fejében létezett.
Iason győzködi, hogy jó asszony módjára lapuljon meg, és a lehető leggyorsabban sunnyogjon el (mit sem törődve a megszégyenítéssel). Amit érte tett Medea, a gyilkosságok, természetesen Iason szerint is egyes-egyedül Medea lelkét terhelik.
„Már csak az van hátra, hogy
a te bűnösségedért a bűnös én legyek!”
A párbeszéd alatt Medea felfedezi Iason gyenge pontját: a gyerekeket. Ez ügyben nem hajlandó egyezkedni Medeával, és mint tudjuk, ez az elképzelés nem Creótól származik, hanem Iason ragaszkodik a gyerekeihez.
Iason elmegy, magára hagyja a fortyogó Medeát. Medea egy szépen hímzett palástot és egy ékköves fejdíszt küld a gyerekeivel ajándékba Iason új feleségének. Természetesen mindkettő vastagon úszik a méregben.
„Nincs erő tűzben, haragos viharban
oly heves, sem nyíl vasa nem remegtet
úgy, ahogy lángol lobogón gyűlölve hitves, a megcsalt.”
A Kar énekéből értesülünk, hogy az ajándék célba ért: az ifjú menyasszony és após (jelölt) lángra lobbannak és a lakomára szánt malacoknál is gyorsabban perzselődnek meg.
Negyedik felvonás
A dajka pánikol, Medea varázsol:
„Láttam dühöngve istenekre rontani
eget rogyasztva sokszor őt; nagyobb, nagyobb
szörnyet szül itt Medea!”
Kigöngyöli a varázsszereket tartalmazó tarisznyáját, ujjaival kutat a megfelelő mérgek után, másik kezével az oltárba kapaszkodik és rontásokat mormol. Már nem a szerelméért kétségbeesetten küzdő nő áll előttünk, hanem a varázslónő (aki még mindig a szerelméért küzd). Egy orbitális kígyó bukkan fel, ám Medeának kevés, elhessegeti:
„...Már itt a perc
csip-csup csalásnál fennvalóbbat kezdenem.”
A mitológia legendás kígyói mind Medea körül tekergőznek és jámbor jószágokként várják úrnőjük parancsát. Közben részletgazdag leírással megismerhetjük a füveket, amiből a leghatalmasabb varázslónő főz (van közte olyan is, amely a Danuvius partján terem). A főzethez elengedhetetlen a bagolyszív és a megfelelő ráolvasás – válaszul a föld megremeg. Medea varázslatát halljuk a 740. sortól egészen a 848. sorig – Seneca nem fukarkodott a mágikus leírással. Elkészül a Creusának színt ajándék, a dajka behívja a gyerekeket. A Kar kétségbeesetten szűköl, hogy mi fog történni. A Kar, aki soha egyetlen gondolat erejéig sem érez együtt Medeával, meg sem próbálja megérteni a motivációit.
A dajka elégedett, talán úgy gondolja, hogy Medea bosszúhadjáratának célpontja Creusa, az ifjú menyasszony.
Ötödik felvonás
Hírnök hozza a hírt, hogy az ifjú arával és apjával egyetemben az egész palota lángol. Próbálják oltani, ám a lángok egyre hevesebben csapnak fel.
A dajka angolos távozásra buzdítja Medeát, ám a sok kínlódás és gyötrelem után Medea most végre egy kicsit jobban érzi magát:
„Medea most vagyok: baj-érlelt, bölcs eszű.”
De ezzel még koránt sincs vége a történetnek. Medea megfogalmazza a gyerekgyilkosság gondolatát. Könnyek lepik el a szemét, mert ezt még ő is soknak tarja, hiszen ártatlanok. Ugyanolyan ártatlanok, ahogyan a lemészárolt testvére is az volt. Az igaztalanul legyilkolt testvére miatt a Furiák is ott keringenek Medea körül, de egyetlen legyintéssel visszazavarja őket az alvilágba. Semmi és senki nem képes elvonni a figyelmét az egyetlen dologtól, ami foglalkoztatja: A Iason iránt érzett szerelme. Mivel a férfinak a gyerekei a legsebezhetőbb pontja, Medea itt hajtja végre a legkegyetlenebb bosszúját: ledöfi az egyik gyerekét.
Iason fegyveresekkel ráront, de Medea egyetlen ugrással a háztetőn terem a dajkával együtt (a dajkának nincsenek mágikus képességei, Medea hurcolja magával). Medea megborzad attól, amit tett, de hamar lerázza magáról, hiszen itt már megszületett az új Medea, aki semmiben sem hasonlít a régi énjéhez:
„Mit késlekedsz most lelkem? Mit vacogsz, erős?
Haragom kihűt már: szánom-bánom tettemet.
Boldogtalan, mit tettem? - Ám ha bánom is:
megtettem; kedvem ellen ellep nagy gyönyör
és íme nő. - Csak ez hiányzott még nekem,
e néző!”
Iason próbál könyörögni a másik gyerek életéért, hogy inkább őt ölje meg Medea. Persze értelmetlen az egész. Medea megöli a másik gyereket is, a holttesteket ledobja Iason elé. Ekkor Medea átváltozik, sárkányfogat száll le érte az égből és elrepül.
Végszó gyanánt
Még a világ leghatalmasabb varázslónője sem lehet független. Rabja az érzelmeinek, a szenvedélyének. Medea mindent Iasonért tesz. Legalábbis ezt mondja. Pedig mindent a szerelemért tesz, hogy magához kösse a férfit. Iason gyenge, túl kis falat Medeának, ezért inkább fél a nőtől, és az új házasság lehetősége kiváló alkalom, hogy némi mártírkodás kíséretében búcsút intsen a túlságosan is segítőkész nőtől. Medea nem hagyja annyiban a dolgot, tudja, hogy vesztett, viszont olyan bosszút áll, aminek ő is megfizeti az árát: mindent elveszített, és legfőképp önmagát hagyta el ezen a borzalmas úton.
Seneca másik bravúrja a mágikus leírások. Medea eleve gonosz, természeténél fogva az,ám a mágia által nem a természethez, a titkos, ősi erőköz kerül közelebb, hanem démonizálódik, a benne érlelődő rossz virágzik ki. Egy teljesen más Medeát ismerhetünk meg, mint Euripidész darabjában. Mit tesz a szerelem az emberrel...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése