Hegedüs Géza nem véletlenül tartozik a legnépszerűbb ifjúsági írók közé. Minden írása valami újabb meglepetéssel szolgál az olvasónak; legötletesebb íróink egyike. Éppen ezért nemegyszer kénytelen eltérni a történelmi regények szokásos módszerétől, megőrize azonban minden esetben a kor levegőjét. Most Vergilius ifjúságáról írt regényt, s mivel Vergilius életének éppen erről a korai szakaszáról: tanulásról, első költői próbálkozásról, vagyis az Aeneis megírásáig eltelt időszakról úgyszólván alig van adatunk, Hegedüs Géza megdöbbentő módszert választott. Az Aeneis egyes lírai betéteiből következtet vissza a költő életére. Aki ilyen szépen és megdöbbentő hűségel meg tudta írni ezeket az élményeket, annak korábban valamilyen vonatkozásban át is kellett élnie ezeket. Ez a módszer lehetővé teszi az író számára, hogy - bártörténelmi adatok nem igazolják ezt - fiatal korában elvigye hősét Görögországba, egy nagy szerelem élményét feltételezze ott, összehozva őt görög földön későbbi barátaival. A feltételezett görögországi szerelmen kívül minden egyéb szempontból hűen ábrázolja a kort Hegedüs Géza, nyelvileg egy bizonyos fajta modernséggel, mely a klasszikus kort közel hozza a mához anélkül, hogy a regénynek történelmi ízeit eltüntetné.
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1958.
Az illusztrációk Cakó Ferenc munkái.
A példányomat a Könyvszekérnél szereztem. A régi könyvek sajátja, amiért különösen kedvesek a számomra, hogy megvan a maguk élete, története, múltja. Megvan a maguk gazdája, vándorolnak, önálló éltet élnek. Egy kis időt velem töltenek, aztán folytatják útjukat, és remélem, hiszem, hogy később, utánam másnak is örömet fognak szerezni. Ennek a könyvek a dedikálása magában is történelmi kuriózum, hiszen Leninvárosban írták bele:
A modern nyelvezet ma már nem tűnik annyira modernnek, ám Hegedüs Géza bácsi (úgy tekinek rá, mint tanítómra) mind a mai napig bámulatosan könnyed, magával ragadó, elvarázsoló. Nem modern olyan értelemben, hogy nem trágár, közönséges, nem alantas és távol van minden erkölcsi fertőtől. Szépre tanít, amit ma már talán nehezebben fogadunk be. Lehet tőle tanulni, és olyan, mint a régi nagy mesterek: észre sem veszed, és már meg is tanultad. És a regény után el kell olvasni az Aeneist is!
"Szeirón ugyan némiképpen megmosolyogta a költői szándékait, s úgy vélte, idővel majd abbahagyja a versírást és filozófus lesz, vagy ha meg is marad költőnek, amolyan tudós költő lesz, mint Lucretius, akinél a vers csak arra való, hogy ünnepélyes formát adjon a tudományos gondolatoknak. Szeirón ugyan szerette a verseket, de caak úgy, mint akármilyen gyönyörködtető kellemességet, mint például a finoman elkészített édességet, mely nem fekszi meg az ember gyomrát. A költőket a lélek szakácsainak, a szakácsokat a test költőinek vallotta. Hasznos és jó, hogy vannak költők és szakácsok, de a filozófia és a filozófus az más: a filozófia a legnagyszerűbb tevékenység, ameylre a gondolkodó ember képes."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése