Állandó vita tárgya, hogy a Szfinx vajon férfi-e, vagy nő. Korok és vérmérsékletek szerint biztosan állítják hol egyik, hol másik nézőpontot. Tudományos értekezések egész tömege foglalkozik a kérdéssel. Tudósok éveket szentelnek ennek a kérdésnek az életükből. Szóval ne bagatelizáljuk el a kérdést.
Nem hiszem, hogy az isteni magaslatokban, a spiritualitás ezen fokán lényeges kérdés lenne a nemiség, de ám legyen. Az angyaloknak sincs nemük, bár szeretik őket - főleg a kortárs képzőművészetben - nemi identitással ábrázolni. A középkori és kora újkori ábrázolások olyan "egyszerűen" megoldották ezt a kérdést tunikákkal, redőkkel és fürtökkel, bájos puttókkal és babákkal. De ez mostanság valahogy nem megy, egy angyalt is meztelenül akarunk látni, és hát igen, adódik a kérdés, hogy mi is ő... Egészen az idealizált, kornak megfelelő ízlést követő férfi/női-testű angyalok, akik semmi mást nem hivatottak közvetíteni, mint a kendőzetlen szexualitást. De eddig ne süllyedjünk.
A nemi kérdésben fontos és lényeges pont még az állat-istenek neme. Mert valahogy azért nekik is van nemük. Illetve ha nem is nekik maguknak van nemük, de az erő, a hatalom, az attribútum, amit képviselnek, mégiscsak az egyik vagy a másik nemhez köthető. Bizonyos isteni állatok nem lehetnek istennők kegyeltjei vagy felvett alakjai, és fordítva.
Tehát a nemi hovatartozás azért mégis jelen van a spiritualitásban, és mégsem. Nem ez a fontos. Fontos, de mégsem úgy, mint a halandó hétköznapokban. Mint a szépség megítélése. Nem tudjuk, mi az örök szépség, nem tudjuk, mi a tőlünk független, univerzális Szépség. Szépség nem létezik, csak kontextusokban, csakis bennünk. A Szépség egy reláció terméke, minden korban, minden embernek mást jelent. Ám ha azt mondjuk, hogy egy isten szépséges, azt valahogy azért értjük. Mindenki másképp, de érti, értelmezi.
Nagy divat manapság az ókori szobrokat, műalkotásokat mai szemmel mérni - szintén a Szépség valami nyakatekert kontextusában. Láttam valahol, valamikor egy fotósorozatot arról, hogyan festenének a híres szobrok mai modellekkel. Jó soványak meg szempillával gazdagon megrakott hölgyek helyettesítették a kecses és gömbölyű nőket - és valami rettenetes volt. Mert másnak szép, ami nekem nem szép? Nem. Mert a művészet pont attól művészet, hogy olyat mutat, ami nincs, ami mégis van, mert bennünk él, de megfoghatatlan, rögzíthetetlen, leírhatatlan. Valami a racionálison túl, a józan ész és értelem korlátain túli világ (talán a valóság) egy kis morzsája. Őrület és rettenet, gyönyör és extázis. Csak egy picike ízelítő belőle, mégis, mámoros önmagában. A Művész (nem az önjelölt kisiparosok) átlépte ezt a határt, a valóság és az őrület vékony mezsgyéjét, és képest ezt megmutatni nekünk. És mi, akik csodáljuk, attól a láthatatlan szilánktól is elszédülünk, amit odaátról hozott. Mert a nem-divatos-duci-hölgyek karjainak mozdulata a végtelen függönyét lebbenti meg. És nem számít, hogy nagy a feneke. Ezeknek a dolgoknak nincs értelme. Megmutatja az értelmen túli valóságot. Egy más világot. Teljesen mindegy, hogy milyen feszes fenékkel és mekkora lokninkkal.
Vajon a Szép angyalok mennyire vehetők komolyan? Vajon a Szépség mennyire súlyos dolog? Félhetünk-e attól, ami szép? Lehet-e félelmetes egy fürtös angyal? Ha nem félünk, ha nem tiszteljük, egyáltalán komolyan vesszük-e? Kell-e félni a Szépségtől? Szép-e a Szfinx? Ha szép, uralkodhat-e? Ezer kérdés, amire nem tudom a választ. A Szépség valami nem evilági dolog. Valamiféle ópiuma a léleknek, hogy ne kelljen állandóan Nietzsche sötét kútjába néznie. Egy hűvös kéz, amely elsimítja a ráncokat az órült elme homlokáról. Megnyugvás, megpihenés, szabadság. Szabadság? Igen, mert annak is ára van, csak szeretjük elfelejteni. Valami isteni és valami ördögi, ami minden bizonnyal letérít az útról.
Nem állhatom meg, hogy magam is véleményt alkossak a Szfinx-kérdésben. Egy férfi (ha a Szfinx férfi) ugyanolyan értékű szépséggel bír, mint egy nő? Ugyanazt jelenti egy szép férfi, mint egy szép nő? Van különbség aközött, hogy a Szfinx férfi vagy nő? Nyilván van, hiszen erről szólnak a viták. Minden tudományosságot nélkülözve állítom, hogy a kacagó delfinek egyöntetű véleménye alapján a Szfinx EGY MACSKA. Sőt, A macska. Az egyiptomiak amúgy is nagyon belegabalyodtak ezekbe az imádnivaló zsarnokokba, pont a Szfinx ne egy macska lenne?!? És a macska szépsége nem egyenértékű egy ember szépségével? A szépsége isteni eredetű-e (az egyiptomiak szerint igen), és ha elfogadjuk, hogy korokon és szubjektivitáson felül álló örök Szépséggel rendelkezik A Macska, akkor miért ne lehetne ő maga a Szfinx?
Na jó, agymenés befejezve...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése