A
vendégeket először is a TRICLINIUM-ba,
az ebédlőbe kísérik. A helyiség neve az ágy fogalmával függ
össze, azzal a bútordarabbal, melyre étkezéskor felterpeszkednek
az arra jogosultak. Általában három ilyen ágy volt a teremben,
mindegyiken hárman fértek el. A takarókkal, párnákkal borított
kereveteteket 'U' alakban helyezték el. Közöttük lehetőleg
nemesfából készített, faragott, alacsony asztal állt, a
rabszolgák erre helyezték rá a tálakat. Az 1. századtól kezdve
szokás volt egyetlen nagy, félkör alakú ágyat használni. Ettől
az időtől fogva a nők sem ülve fogyasztották az ételeket, hanem
ők is elhelyezkedtek a kereveten. S ha a vendégeik száma
meghaladta a kilencet, akkor sem jöttek zavarba: pótágyat vittek a
helyiségbe. De egy közmondás szerint: "hét
vendég vacsora, kilenc vendég zűrzavar".
A meghívottak nem össze-vissza helyezkedtek el az ágyon: minden
helynek pontos értéke és jelentése volt. S ahová a vendégeket
az ültető rabszolga kísérte, az illető megtudhatta, mennyire
becsüli őt a házigazda.
A
triclinium padlóját általában szép mozaik díszítette, nagyon
kedvelték a rómaiak például a 'fel nem söpört padló'
motívumát, ezt a szemfényvesztő módon kirakott étkezési
jelenetet vagy inkább annak ételmaradékait - magokat,
kagylóhéjakat, csirkecsontokat, stb. - ábrázoló mozaikokat. A
vendégek mindig magukkal hozták asztalkendőjüket, s
a CENA végeztével
abba csomagolták be a maradékot, amit egymás között
szétosztottak.
Az
ebédlőben sok rabszolga szorgoskodott. A STRUCTOR -
mondjuk a mai 'főpincér' - vigyázott arra, hogy a lakoma
zökkenőmentesen lebonyolódjék. A SCISSOR és
a CARPATOR
darabolta fel a húsokat: vadakat, nyulakat, szárnyasokat. A
legfiatalabb - és a legszebb - rabszolgafiúk vitték a
tálakat és töltötték a bort. Néhányuk kezében vízzel teli
füles kancsó volt, ha valaki az ujjait túlságosan bezsírozta az
étellel, helyben leöblíthesse.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése