Az unikornis, egyszarvú, vagy monocerus szerintem a középkori bestiáriumok sztárja. Rengeteg legenda és történet fűződik hozzá. Legismertebb tulajdonsága a tisztasága mind fizikális, mind spirituális értelemben. Szarvából számtalan varázsfőzet készíthető, és ha van a zsebünkben egy unikornis-szarv, könnyen megállapíthatjuk bárminemű italba mártva, hogy mérgezett-e. Ám ezt a széleskörűen bevethető jószágot nem könnyű beszerezni, mert annyira gyors és erős, hogy élve nem lehet elfogni. Persze itt is van kiskapu, mint a mágiában mindenhol: ha egy szép szüzet állítanak az útjába, a beste megáll és fejét a szűz ölébe hajtja, megpihen. Persze ilyenkor véget is ér a története: a lesben álló férfiak lecsapnak rá és megölik. Mint ezen a középkori ábrázoláson is:
Plinius úgy írja le ezt a jószágot (Hisoria Naturalis 8,31), mint lótestű, szarvasfejű, disznófarkú beste, a homloka közepén három láb hosszúságú fekete szarvval. Természetesen Plinius is kiemeli, hogy élve befogása lehetetlen.
Ezek a nehézségek ám cseppet sem bátortalanítják el a varázsfőzetek készítőit és a magas mágia művelőit, hiszen uinkornist birtokolni már önmagában is varázslat. Legfőképp azért is, mert manapság nem bandáznak minden sarkon. A természettudományok elkötelezett hívei szerint sohasem léteztek, de tegyük a szívünkre a kezünket, láttunk már ilyet, hogy egy bestiára rásütötték, hogy meseállat, aztán meg kiderült róla, hogy nagyon is volt...
Egy szó mint száz, unikornis-lesre fel!
Az 1900-as években a walesi herceg ajándékba kapott egy csapat egyszarvú - birkát. Végül is nem az "alapállat" számít, nem, az, hogy minek született az a szerencsétlen jószág, hanem az egyetlen szarv. Csakis a végeredmény a fontos, hogy mit látunk: szarvat látunk a jószágok homlokán, mégpedig egyet, és azt is középen. Hatalmas értéket képviselt a nyáj, és mit sem csökkentett a becsességén az az apró tény, hogy némi idegenkezűség volt a dologban. Mert ugyanis a szarvak "szépészeti beavatkozás" eredményeként kerültek a barik homlokának közepére. Kegyes kis csalás, hiszen a saját szarvukat viselték továbbra is, csak plasztikáztak rajta egyet. Hümm.
Aztán 1933-ban dr. Dove a Maine Egyetemről kezelésbe vett egy borjút. Mármint szarvilag kezelte. A szarvait szétvágta, majd a csontot a homlok közepére igazítva a szarvat úgy terelgette, hogy az egyenesen nőjön, egyetlen ágban. Ezt a borjú ifjú korában elkövette, és a szerencsétlen ezzel a marhával egy háztartásban nőtt fel és élte le az életét. Dr. Dove áldozatának stádiumait, hangulatát és mindennapjait neves természettudományi folyóiratokban dokumentálta. Megállapítása szerint a jószág igen kezes természetűvé vált, amit természetesen azzal magyarázott, hogy egyszarvúnak lenni merő jámborság. Természetesn a megszarvazottat nem kérdezték meg, hogy milyen volt egy ilyen marhával élni. És íme a sztárfotó:
Ám ezzel még koránt sem értünk az egyszarvú-vadászat végére. 1980-ban Morning Glory és hites ura egy kecskével követték el mindezt. Mármint a két szarv egyszarvúsítását. A szarv természetesen növekedtében szeretne két szarv lenni, ezért folyamatos "kezelgetést" igényelt az unikornis-lét fenntartása. Boldogtalan kecskét senki sem kérdezte, hogy akar-e szerencsehozó kabala-kecske lenni, és milyen érzés egyetlen szarvval rohangálni. Szerintem kihagyta volna ezt a kalandot.
És végezetül Olaszországban kaptak lencsevégre egy olyan szarvast, akinek egy szarva van, és nem ám azért, mert letört a másik, a bizonyos szarv a homloka közepén van! 2008-ban ez már kimerítette a csoda fogalmát, ám a középkori csodának hamar kiderült a magyarázata: amíg a bambi pocaklakó volt, a mamáját elütötte egy autó, és a kis pocaklakó koponyája eldeformálódott. Így egyetlen szarva lett. Első körben genetikai defektusnak vélték, de aztán a baleset-verzió győzött. Természetesen nem tudok részleteket, hogy egy erdész netán a homlokára csapott, hogy 'ja, ez az a szarvas kicsinye, akit elütöttek'! Bár az is lehet, maga gázolta el a kismamát és érezvén hogy szorul a hurok maga vallotta be tettét. Nem tudom rekonstruálni a szituációt, amint felgöngyölítik az egyszarvú szarvas esetét. Íme a kis túlélő, aki az életet választotta:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése