Buddha tévedett?

  Keresem a kiutat a társadalomból, a közösségen kívüli élet lehetőségeit és értelmét. Buddha is valami hasonlót keresett: mindegy, hogy melyik küllőn jutunk el a középpontba, mert a középpont egy, az oda vezető út viszont számtalan. Buddha a 'jó élet' lehetőségeit és megvalósulását kereste - és a társadalmon kívül találta meg. Mert aki kiül egy fa alá, az nem az emberi közösségben gondolja megvalósítani az értékes élet filozófiáját.

   Jó dolognak tartom - ha nem a legjobbnak - kivonulni és szemlélődni, meditálni, elemezni, következtetéseket levonni. Valóban, ahhoz, hogy az embernek megfelelő rálátása legyen a történésekre, hátrébb kell lépni, egy kicsit ki kell lépni a szituációból. De aki egyszer megkóstolja a szabadság ízét (a szellemi szabadságét, aminél nagyobb nincs), képtelen lesz újra visszatalálni az emberi társadalomba. 

   A létezéshez cselekedni kell. A tettek pedig gyakran hibásak, rosszak, ártóak. És mégis szükség van rájuk. Mert nem-cselekedni annyi, mint menekülni a problémák elől. Amit nem oldasz meg, az visszaköszön holnap, holnapután. Nem lehet egyszerűen túllépni rajtuk. Azt gondolom ebben tévedett Buddha. A nem-cselekvés maga a nem-létezés. Mármint a társadalomban. Mert ott kell helyt állnunk. Az a néhány példa, akik megpróbálják a buddhista filozófiát integrálni a mindennapi életükbe: paródia. Buddha biztosan nem ezt akarta. Tantrikus szexet meg szusi-falatkákat, meg hónaljszagú álértelmiségi vegán hipokritákat.

   Mégis, mi a tett és mi a nem-cselekvés? Van-e értelme különválasztani a kettőt? Mindenképp újjászületésre vagyunk kárhoztatva, boldogtalan életek egész láncára. Minden tett magában hordozza a rosszat. A nem-cselekvés hogyan szabadíthat meg az újjászületés terhétől, ha a nem-cselekvésemmel csak elkerülök egy rossz cselekedetet? Mert nem-cselekedni is rossz. Homokba dugni a fejünket. Nem szólni, amikor kell, nem tenni, amikor már nem maradt más. A passzivitás is rossz, talán még rosszabb, mint egy rossz cselekedet. A jót azért meg kell tenni, jó cselekedeteket végre kell hajtani? Igen? Honnan tudod, hogy jó? A cselekedet maga az események beláthatatlan sorozatát indítja el. Sosem tudhatjuk, hogy egy nyilvánvalóan jó cselekedet hova torkollik. A világirodalom tele van ilyen történetekkel, hogyan vezetnek katasztrófához a jó cselekedetek. 

   És mégis, mégis újra kérdem, lehet-e nem cselekedni? Él-e az, aki nem cselekszik, vagy csak vegetál? Ha mindenki kivonulna egy fa alá és csak figyelné az eseményeket, mi történne? Valószínűleg az lenne a történelemkönyvünk utolsó lapja. És baj lenne ez? Lehet nem.