Egy átlagos római szeretett színházba járni. Noha a görögöktől származott, ezért nem lehetett tiszta és erényes római dolog, azért szerették. Nem csupán szórakozást és kikapcsolódást jelentett, hanem a közélet része is volt. Lehetett fecsegni és üzletelni, másokat kibeszélni és híreket szerezni - és még az egyik legjobb szórakozásnak is bizonyult.
A színháznak és színjátszásnak számtalan fajtája és félesége van, egy dolog azonban közös: a maszk. A színészek arcjátéka egy hatalmas maszk mögé volt rejtve, így az arcmimika nem érvényesülhetett az előadásban. Maradt a test és a hang kifejező ereje. Mert ám a ruhák sem voltak igazán beszédesek.
A színházi maszkok feltűnnek mozaikokon, freskókon, falfestményeken, jól ismerjük őket. A maszkok azonban nem ezerfélék, amilyenek a mostani karneváli álarcok: a maszkok története is a messzi múltba nyúlik vissza. Archetípusokat jelenítenek meg, mindig ugyanazt a hat szereplőt látjuk. Embertípusokat képviselnek, már maga a maszk viselése sokat elmondott a szereplőről azelőtt, hogy megszólalt volna.
Az álarcok ám jóval többet jelenteknek annál, amit első látásra gondolnánk róluk. Nem elakarnak, hanem átlényegítenek. Nem merevek, hanem megvan a saját maguk története. A maguk története, amely kijelöli az utat a cselekménynek. És ez a történet, ami a legritkább esetben kitalált, elvezet a legbelső titkokhoz, a misztériumhoz, a beavatáshoz. Mert a maszk nem csupán színházi kellék, nem egy archetipikus szereplő megnyilvánulása, személyének és tulajdonságainak jelzete, a maszk a titkok feltárója, a maszk kapu egy más világhoz - a misztériumok világához. Végül is maga a színház is eszköze, kapuja a beavatásnak.
Színházlátogatás után a rómaiak is szerettek apró csecsebecsékkel hazatérni, akárcsak manapság, a szuvenír igencsak népszerű. A tárgyak azon kategóriája, aminek semmi haszna, semmi értelme, csak 'dísz', esetleg emlék. Aztán az ilyeneknek is hasonló lehetett a sorsuk, mint manapság: a felejtés, a számkivetettség szemétdombja. Porfogó kacatokká váltak. Rengeteg apró színházi maszk került elő Rómából is, amit a régi rómaiak vásároltak meg és vittek haza, emlékbe, egy kellemes színházi nap után.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése