Rómában
az orvoslás nem számított népszerű foglalkozásnak. Mi több, az
orvosokat sem szívlelték különösebben. Ennek azonban több oka
is van.
Az
orvostudomány nagy része Rómába Görögországból került. A
görög gyógyítók kerültek át Rómába, akik magukkal hozták a
tudásukat. Az orvosi könyvek görög nyelvűek voltak és az orvosi
kifejezések szintén görögök voltak. Egy hithű római azért
mindent, ami görög, egy kicsit ferde szemmel nézett.
A
gyógyítást a kézműves szakmák közé sorolták, mint az
agyagművest, az ácsot és a péket. Ez amúgy nem lenne baj, de a
rómaiak nagyon lenézték a kézzel végzett, fizikai munkásokat.
Egy büszke római, ahogyan Plinius is, méltóságán alulinak
találta a fizikai munkát. Persze a fizikai munka amolyan elméleti
fogalom, hiszen a legmagasztosabb római munka épp a szántás (ami
azért tekinthető fizikai munkának).
A
legtöbb orvos, gyógyító rabszolga, vagy felszabadított rabszolga
volt. A gazdagabb házaknál midig volt kéznél gyógyító ember,
noha lenézték a munkáját. Aki orvosnak akart tanulni,
természetesen görög földre kellett menjen a tudásért. Híres
iskolák működtek Kószon, Knidoszon, Epheszoszban, Pergamonban
vagy Alexandriában. Egy gyakorlott orvos mellé került, és
figyelte a mesterét a gyógyításban. Idővel segített, majd a
tanítója felügyelete mellett elvégezhetett bizonyos
beavatkozásokat. Gyakorlat közben tanulta meg a betegségeket
felismerni, azonosítani és kezelni. Az anatómiát is gyakorlat
közben sajátította el, és a gyakorlati tanulás közben igen sok
könyvet is meg kellett tanulnia: elmélet és gyakorlat együtt
történt. A képzés nem volt meghatározott idejű, a jelölt akkor
lett önálló orvos, amikor elsajátította a szükséges
ismereteket.
Nők
is kitanulhatták az orvoslást. Ők elsősorban a női betegségek
gyógyításával és a szüléssel foglalkoztak, de valójában ők
is értettek a betegségek legkülönbözőbb fajtáihoz is. Az
orvosok általában 'mindenes' orvosok voltak (ma talán azt
mondanánk rájuk, hogy belgyógyászok, de ennél sokkal
szerteágazóbb volt a tevékenységi körük). Voltak azonban
'specialisták' is, akik egy bizonyos betegségre koncentráltak. Ők
talán épp a szakértelmük miatt nagyobb megbecsülésnek
örvendtek. Hírük bejárta a vidéket és messzi földekre is
hívták őket az adott betegség kezeléséhez, vagyonokat fizettek
a munkájukért. "Hyginus kiégeti a látást zavaró
szőrszálakat" vagy "Fannius megtisztítja a gennytől az
ínyvitorlát" és "Hermés a sérvek gyógyításában
remekel" - mert reklámszövegek már akkor is voltak.
Az
orvosok munkásságuk során saját recepteket is fejlesztettek, a
régieket módosították, a hallomásból ismerteket feljegyezték
későbbi kipróbálásra. Számtalan ilyen receptes könyv volt
forgalomban, egyéni bejegyzésekkel, észrevételekkel. Ezek a
receptek természetesen nem voltak mentesek a mágiától, hiszen az
ókori világban vallás és tudomány még nem válik élesen szét.
Tehát ha az orvosság nem segít, jöhet a ráolvasás...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése