Mit keresett Bellerophontész a trójai háborúban?

   Egészen röviden? Nem volt ott. És mégis. Az Iliász hatodik énekében találkozhatunk vele, illetve egész pontosan itt kerül megemlítésre Bellerophontész, a hős. Az ötödik ének során Diomédész már vérszemet kapott az öldöklésre, sérthetetlennek gondolja magát, és ha tehetné, mindenkit eltenne láb alól, aki él és mozog. A hatodik énekben ez a fékevesztett dúvad szembe találja magát Glaukosszal, a másik dúvaddal. Mielőtt egymásnak esnének a csata forgatagában, kellemesen eltársalognak, amolyan civilizált lény módjára. 

   Diomédész faggatja az ismeretlen halálosztót, hogy ki fia borja. Glaukosz nem esik kétségbe, töviről- hegyire elmeséli, hogy honnan jött, kik az ősei. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy közben ádáz vérontás zajlik, Homérosz kövér sorokat szentel a halottaknak, és annak, ki milyen módon indult a Sötét Útra.

   Glaukosztól tudjuk meg, hogy Argosz csücskén, Ephüré városában élt a világ legcsalfább férfiúja, Sziszüphosz. Az ő unokája a hős Bellerophontész. Proitosz azonban Bellerophontész vesztét tervezi, mégpedig egy csúnya kavarás miatt. A felesége, Anteia, nem fért a bugyijába, szemet vetett Bellerophontészra (nos, ennyit az elnyomott nőkről), de hősünk nem állt kötélnek, visszautasította a szerelmes macskát. Erre Anteia úgy vélte, a legjobb védekezés a támadás, és taktikusan bemószerolta a férjénél Bellerophontészt, hogy kikezdett vele. 

   Az ember hitte, vagy nem, megölni önkezűleg nem akarta a hőst (akkor még nem volt hős, de jobb az ilyenekkel vigyázni), így hát elküldte Lükiába az apósához egy üzenettel, aminek tartalmát nem osztotta meg Bellerophontésszal. Az engedelmes kisbárány természetesen Lükiába ment, ahol a vendéglátó gazda nagyon megörült a fiúnak, és kilenc napon és kilenc éjen át vendégül látta, ahogyan csak lehetséges. Aztán a tizedik napon megnézte az üzenetet (nem kapkodta el) és szembesült vele, hogy ezt a drága fiút le kellene mészárolni, méghozzá sürgősen.

  Ám neki sem akaródzott kioltania Bellerophontész életét, inkább amolyan passzív eutanáziaként elküldte egy lehetetlen küldetésre, hogy ölje meg a félelmetes Khimairát. A lelkes fiú némi isteni segítséggel el is végezte a feladatot, bár senki sem bízott benne, hogy lehetséges kivitelezni az ilyesmit. Siekres turnéja után (útközben megölt néhány igen harcias amazont is) visszatért Proitoszhoz, aki a sikertelen kísérlet után orgyilkosokat küldött rá. Ám az istenek szerették Bellerophontészt, meg ő is jó erőben volt, minden asszaszínót kivégzett. Ekkor a király belátta, hogy az istenek kedvencét jobb nem piszkálni, letett róla, hogy megölje Bellerophontészt. Barátsága jeléül hozzá adta a lányát és a fele királyságát. Három gyermekük született, az egyik Hippolokhosz volt, aki Glaukoszt nemzette. Szóval itt a kapcsolat. 

   Oineusz húsz napon át vendégül látta Bellerophontészt, és meg is ajándékozták egymást. Diomédész nagyon megörült, hogy így az apák révén ők vendégbarátok Glaukosszal, így nem is támadták meg egymást és nem harcoltak egymás ellen. Oineusz anno egy bíborövet adott, Bellerophontész pedig egy kettősfülű kelyhet, amit a leszármazottak ugyan nem cipeltek magukkal Trójába, de megbeszélték, hogy a barátság zálogát otthonukban őrzik. 

   Így került Bellerophontész jónéhány sor erejéig az Iliászba.