Így búcsúzott a filozófus császár még életében a lelkétől: egy kicsit bizarr dolognak tűnik, ám Hadrianus esetében semmin sem csodálkozunk. Kedvenc lovától is méltó búcsút vett, hát még a halhatatlan lelkétől...
Animula,
vagula, blandula,
hospes
comesque corporis,
quae
nunc abibis in loca,
pallidula,
rigida, nudulan
nec,
ut soles, dabis iocos!
"Lengécske,
lelkecske, te drága,
testemnek
vendége és társa,
hideg
vagy és dermedt és sápadt,
elmégy
most a messze országba
s
többé nem szórakozunk egymással."
(Faludy
György fordítása)
"Lelkecske,
kóborka, dévajka
Testem vendége, s társa te,
Mely
tartományba utazol?
Dermedtbe, ködösbe, sápadtba,
Kis
tréfáidnak vége már."
(Móra
Ferenc fordítása)
"Lelkecske,
lengécske, gyöngécske,
Test
társa, pártfogója is,
Oly
tartományba térsz, amely
Sápadt,
szigorú, mezítelen,
És
nem játszol többé soha."
(Weöres
Sándor fordítása)
„Lelkecske,
te kis bizonytalan,
Vak
vendége és társa te a testnek,
Hová
mész most, milyen helyre,
Te
kis sápadt, fázós, meztelen,
És
nem fogsz többet tréfálkozni?”
(Szerb
Antal fordítása)
"Hívságos,
kósza lelkecske,
testemnek vendége és társa,
hová
illansz most innen el,
sápadt, komor országba?
Játékos
kedved elhagy immár!"
(Terényi
István fordítása)
"Lelkem,
te lenge, fesztelen,
Földi testemnek vendége, társa,
Hol
fogsz bolyongni, esztelen,
Sápadt lész, rideg és
meztelen,
Ha majd játéknak, tréfának vége."
(Békássy
Éva fordítása)
 | |
| a márványtábla a római Angyalvárban látható |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése