A mágia sosem volt egységes, egy nyelvhez, egy nemzethez vagy egy kultúrához köthető. A mágia ebből a szempontból vallás: áthidalja a különbségeket és összeköt. A korok és kultúrák felett álló hagyományok, tradíciók, vagy csak töredékek egy letűnt korból összekötik a varázslók és mágusok generációit.
Ahogyan nincs "tiszta" egyiptomi mágia sem, nincs semmilyen "tiszta" mágia. A mágia az emberiség olyan régi történetéből táplálkozik, amely korból nem maradtak írásos emlékek. Maradt viszont a rítus, a tett, amit gyakran már nem tusunk, hogy miért teszünk. De amíg tesszük, életben tartjuk a hagyományt, talán életben tartjuk azt a valamit is, ami létrehozta a rítust. És hiszünk benne, hogy útközben felfedezzük, miért is tesszük. Igaz ez a húsvéti locsolkodástól kezdve a halottak nyelvére helyezett pénzérmén át a menyasszony átemelésééig a küszöbön. Tele van az életünk hagyományokkal, rítusokkal, amiket néha olyan természetesnek veszünk, hogy észre sem vesszük őket. A hagyományok tesznek azzá, amik vagyunk. És a hagyományok azok, melyekre hivatkozva megkülönböztetjük magunkat: a nemzetek hagyományai, a nemzetek szokásai, a népek rítusai. Pedig a mágia nem elválaszt, hanem összeköt. A régit, a nagyon-nagyon régit az újjal.
Ahogyan az egyiptomi mágusok is használtak mezopotámiai elemeket, a mezopotámiai mágusok is használhattak valamit - amit nem tudunk, hogy mi az. De a rítusban olyan mélység van, az emberi szellem mélysége, amit a tudománnyal sosem lehet megközelíteni. Mint tette azt Kerényi Károly is, aki a mítoszból indult ki, és ezt a láthatatlan, hajszálvékony fonalat követve messzebbre jutott bármelyikünknél. Tudományosan, nem mágikusan. Bár a mágia és a tudomány sem válik el élesen, mint azt sokan szeretnék, Kerényi bebizonyította, hogy az út az emberiség múltjába a rítusok és a mítoszon keresztül vezet. A kövek csak annyit mondanak, amennyit az 'élettartamuk' lehetővé tesz. Az emberi emlékezet, a közös emlékezet, a tudattalan tudat talán többet mond.
Izgalmas dolog a PGM papiruszokat böngészni (görög varázspapiruszok). Egy viszonylag jól dokumentált kor (persze a mágikus szertartás során, hogy mit CSINÁLTAK, azt továbbra sem tudjuk), nyomon követhetjük a mágikus életet, találkozhatunk a mágia gyakorlóival. A PGM szövegek bár Egyiptomból kerültek elő, többségükben görög nyelvűek. Egy kulturális szinkretizmus kellős közepébe csöppentünk. A görög-római kultúra keveredik az ősi egyiptomival, kölcsönösen hatnak egymásra. Mindez történik egy zsidó-keresztény vallási közegben, ami szintén nyomot, lenyomatot hagy a mágián, a mágikus életen és világképen. Miért lett volna ez másképp régebben? A keveredésnek is ezer oka és miértje van, az érdekes az egészben, hogy rápillanthatunk egy totális bábeli káoszra: ám mégsincs káosz, a mágia gyakorlói köszönik szépen, jól elboldogulnak ebben a sokszínű, multikulti világban. És a démonok is, sőt, az istenek egymást utánozva alakulnak át, hol vadabbá, hol szelídebbé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése