Ha már szó volt a 'jó démonokról', az agathodaimonról, lássuk a démon párját a 'sötét oldalról'! Mert a görög-római világban a legtöbb dolog szimmetrikus, aminek van jó oldala, annak lesz rossz is. Így van ez a démonokkal is. A démon vagy görögösen daimón alapjában véve egy teljesen semleges lény: sem nem jó, sem nem rossz. Az agathodaimon, a jó démon segíti és támogatja az embert, jó tanácsokkal látja el és egyengeti az életútját. Ezzel szemben a cacodaimon rosszat akar és rosszra tör: őrületet okoz.
Persze ez a mai jó-rossz relációnk nagy mértékben a katolikus világkép hatására vált olyanná, amilyen: az ókoriak nem így gondolkodtak. Az őrületnek van jó oldala is, mint általában a legborzasztóbb dolgoknak (lásd Dionüszosz misztérium). Ezt a mai gondolkodásunkkal már nehéz megérteni. Mindenesetre a cacodaimont egyértelműen rossznak tartották a görögök is, tehát bátran rányomhatjuk a 'gonosz démon' bélyeget!
A képen a cacodaimont láthatjuk a gonosz szemmel (ez nem a kereszténység mindent látó, atyai szeme), ami a rontást, szemmel verést, ártást és balszerencsét jelképezi. A szem a képen meg van szigonyozva vasállatok támadják, kutyák csaholnak rá és egy holló vájja ki az ártó szemet. Szóval van remény...
A démonunk kicsi és gonosz, és hatalmas hímtagját szó szerint lóbálja a lába között. Egyes értelmezések szerint ő valójában nem is cacodaemon, hanem a rontást elhárítani hivatott jó szellem, agathodaimon (Agathos Daimon). Hol az igazság?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése