Pelaszgosz és Déianeira, vagy az Ókeanisz Meliboia, vagy talán Külléné nimfa fia. Mivel a Földnek és lakóinak igen rossz híre volt, Zeusz otthagyta az Olümposzt, s halandó képében leszállt a Földre, hogy az ott élők gonoszságáról személyesen győződjön meg. Amikor megérkezett a zsarnok Lükáón birodalmába, Árkádiába, néhány csodajellel az ott lakók tudomására akarta hozni, hogy istenség érkezett hozzájuk. A nép ezt meg is értette, s odaadó tisztelettel vették körül, de királyuk,Lükáón megvető gúnnyal tekintett népe áhítatos jámborságára. Később meghívta asztalához a magát istennek mond férfiút, de csak azrét, hogy bebizonyítsa, halandó emberrel van dolga. Megfohtotta fia egyik rabszolgáját (Arkaszt, Zeusz és Kallisztó fiát), feldarabolta és megsütötte mint különleges csemegét, feltálalta, majd kíváncsian várta a hatást. Zeusz természetesen felismerte Lükáón szörnyű bűnét, s borzadva fordult el a felkínált lakomától. Nem sokkal később a méltó büntetést is kiszabta Lükáónra: villámaival romba döntötte a királyi palotát, őt magát pedig egy messzi erdő mélyére száműzte, ahonnan egy idő múlva félelmetes és fájdalommal teli üvöltések hallatszottak, elriasztva onnan minden élőlényt; Zeusz akaratából Lükáón magányos farkassá változott, így kellett leélnie hátralévő napjait. Ugyanakkor e szörnyű eset indította Zeuszt arra, hogy új emberiséget teremtsen a meglévő, elfajzott erkölcsű helyett.
Platón szerint a farkassá változás természetes sorsa mindazoknak az embereknek, akik hatalmuk tudatában honfitársaik vérével szennyezik be magukat s megvetik az emberi életet.
Árkádia zsarnokának ötven fia volt; közülük negyvenkilenc épp olyan kegyetlen volt, mint az apjuk, s ők egytől-egyig elpusztultak Zeusz akarata szerint. A legelterjedtebb hagyomány szerint egyedül Nüktimosz menekült meg, akit Gaia rejtett el Zeusz haragja elől.Nüktimosz követte a trónon Lükáónt, míg Árkádia úrnőjét, Kallisztót Zeusz a Medve csillagképébe helyezte.
Változatok: Lükáón alapította meg Lükaiában Lükuria (Lükoszura) városát, ő vezette be Zeusz Lükaiosz (a Farkas Zeusz) kultuszát és a Lükaia Játékokat. Lükáón farkassá változott, mert egy alkalommal gyermeket áldozott fel Zeusznak, s az ő vérét csorgatta Zeusz oltárára. Annak, hogy ismét emberré váljon, az volt a feltétele, hogy mint farkas, kilenc éven át ne egyen húst (Lükoszura városával kapcsolatban Pauszaniasz megjegyzi, hogy ez volt a legrégebbi minden város között; az első, amelyet a Nap sugarai értek; például szolgált minden utána alapított város megépítéséhez).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése